Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd
50 2 3 6 7 8 9 10,11 7 8 to 11 meg tanítványainak. Az ítélellartás, a jóknak a jutalmazása, a gonoszok büntetése, Isten feladata. Aki maga is irgalmasságra szorul és mégis ítéletet tart felebarátja fölött, az joggal kerül ítélet alá. Isten ítéletével csak visszafordítja« az illetőre az ítéletet, vagv más szóval: ugyanolyan mértékkel mér, mint amilyennel az ember mért (.lézus egy közmondást idéz, amelyet a zsidó írástudók is gyakran alkalmaznak). Jézus szava tehát nem állja tiljál annak, hogy tanítványai ítéletei mondjanak, vagyis minősítsenek cselekedetekel: a jól jónak, viszonl a bűnt bűnnek nevezzék. Azonban minden ilyen íléletmondás legyen felhívás bűnbánatra, megtérésre. A bűnbánatra való felhívást megtisztítja Jézus minden «képmutatás»-lól, amikor a felebarát szemében szálkát kereső embert arra utasítja, hogy a bűnbánatot és megtérési önmagán kezdje, először a saját szemében lássa meg és onnét távolítsa el a «gerendá»-l A szálkáról és gerendáról szóló hasonlat talán egy közmondás volt eredetileg. Még tna is megállapítható, hogy Jézus szava mennyire elevenjére tapintott a zsidó rabbinál usnak. A Talmud őrizte meg a Kr. u. 100 körül élt Rabbi Tarfonnak egv mondását: «Ha az ember azt mondaná neki: Távolítsd cl szemedből a szálkái! úgy azt felelné: Távolítsd el a gerendát szemedből!» — Jézus arra is figyelmezteti tanítványait, hogy a megtérésre hívásnak is vannak határai. Ez az érielme a szent dologról és drágagyöngyről szóló hasonlatnak. «Szent dolog»-nak a közkeletű zsidó szóhasználat az áldozati húst nevezi. Amilyen súlyos bűn az áldozati állat húsát ebek elé vetni vagy amilyen oktalanság a drágagyöngyöt disznók elé szórni, éppen olyan bűn az Isten királyságának megtérésre hívó igéjét az érzéketlen keménvszívűek elé vinni és őket annak elfogadására erőszakolni. Jézus tudja, és a tanítványnak is meg kell tanulnia, hogy az elveteti mag sokszor útfélre, sziklás helyre esik. Mát 13, 4 .». Aki az igének talán erőszakkal akar úlal nyilani, az könnyen sárba tapostathatja annak drágagyöngyét, sőt még saját maga is kárl vallhal. 7, 7—11: A könyörgésről; v. ö. Luk ll.il -13. Kérjetek és kaptok ! Keressetek és találtok ! Zörgessetek és megnyílik nektek ! Mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, s a zörgetőnek megnyílik. Avagy ki tudná megtenni közületek, hogy követ adjon fiának, ha kenyeret kér tőle? Vagy, ha halat kér, kígyót ad-e neki? Ha tehát ti, jóllehet gonoszak vagytok, értetek ahhoz, hogy gyermekeiteknek jó adományokat adjatok, mennyivel inkább ád majd jókat mennyei Atyátok azoknak, akik őt kérik. Jézus arra tanítja tanítványait, hogy teljes bizalommal könyörögjenek a mennyei Atyához. Ahogy a könyörgés erejének a fokozatait szemlélteti a •>kérés», ikeresés> és «zörgetés» felfelé haladó hármas fokozata, úgy ígéri Jézus mind erősebb kifejezéssel a meghallgattatás bizonyosságál is. Ezt még erősíti egy, a földi életviszonyotokból vett hasonlat: az alva sem ad gyermekeinek kenyér helyeit követ, se kígyót hal helyett. (Hal a Genczáret tó partján a legegyszerűbb és legolcsóbb táplálék a kenyér mellett/ Ez természetes nemcsak a tanítványoknál, akik bár Isten szolgálatára kötelezték el magukat, a szívükben lakozó bűn miatl mégis csak gonoszak, hanem még az istenteleneknél is. Ha ez így van az embereknél, akiknek szíve telve van a bűn önzésével, akkor menynyivel inkább nyitja meg Isten szívét a könyörgő előtt. Ezzel Jézus nem azt
