Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

49 33 34 7,1,2 3 4 5 é a földi kincseket hajszoló gond, nem esnek bele a mammon szolgálatába, hanem inkább egész életüket, magatartásukat az Or akarata szerint formálják: «Keressétek először a Királyságot!» Vágyódásuk, Istent szolgáló akaratuk hevülete arra a napra tekint, amikor Isten kinyilvánítja királyi hatalmát. Ezt a napot keresik sóvárgó szemmel, erre a napra «éhezik és szomjúhozzák» (v. ö. 5,6) az igazságot, Istennek kegyelmes ítéletét, amely őket, megvetetteket, a világ tülekedő, jólétet és vagyont hajszoló harcában koldusszegényeket igazaknak minősíti. Nekik igéri Jézus, hogy keresésük nem lesz hiábavaló: Isten atyai gondoskodásából elnyerik mindazt, amiért a pogány lelkület fáradságot nem ismerő aggságoskodással hiába emészti föl önmagát. Ezért a tanítvány ne tekintsen gondterhelt lélekkel a holnapra, nyugodjék meg a mai napnál. Kijut minden napnak elég a «baj»-ból, vagyis a fáradságból, amely ebben a bűnös világban az elemi, természetes életszükségleteket verejtékes munkával kénytelen előteremteni. A holnapot a gyermeki hit Istenre bízza, hadd legyen a holnapnak gondja önmagáról. Jézus beszéde a szorgalmaloskodás hiábavalóságáról ritmikus felépítésével, amelynek szépségét még a fordítás tökéletlensége sem tudja teljesen tönkretenni, az evangélium legékesebb drágagyöngyeinek egyike. Benne Isten gondviselésének a hűsége, a gyermeki hit odaadásának bizodalma olyan megragadó kifejezést talál, hogv az egész Újtestámentomban alig találjuk párjál. Isten gondviselő jóságát nem is ismerheti meg más, mint csak a gyermeki, bizodalmas hit Hiszen a világ sora nemcsak a hideg télben megfagyott madarakról tanúskodik, hanem kegyetlen éhségben elpusztult emberek millióiról is. Hitünk ebben a bűn hatalmának pusztító, gyilkos, minden életet megemészteni törekvő erejét ismeri fel s annál jobban ragaszkodik Isten gondviselő irgalmasságához, amely a halál mezőin is mindig újra életet fakaszt. 7, 1-6: Az ítélkezésről; v. ö. Luk 6,37-42. ! Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek ! Mert amilyen ítélettel ítéltek, ugyanolyannal Ítéltettek majd meg és amilyen mértékkel mértek, ugyan olyannal mérnek majd nektek is. Mit nézed a szálkát testvéred szemében, a gerendát a saját szemedben pedig nem veszed észre ? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd távolítsam el a szálkát szemedből, és íme, a gerenda ott van a saját szemedben ?! Képmutató! távolítsd el először a magad szeméből a gerendát és azután gondolj arra, hogy eltávolítsad testvéred szeméből a szálkát. Ne adjátok az ebeknek, ami szent, se pedig a drágagyöngyeiteket ne szórjátok a disznók elé, nehogy eltapossák lábukkal és azután nektek fordulva széttépjenek titeket. Az 5. és 6. fejezet egyes részei összefüggő szakaszokat alkotnak, amelyek az 5, 20-ban kifejezett alapgondolat megvilágítására szolgálnak. A 7. fejezet első fele Jézus mondásait laza sorrendben sorakoztatja fel, mint ahogy az igazgyöngyöt szokták füzérbe kötni. Valamiféle vonatkozásba ezek az igék is hozhatók a beszéd központi témájával, azonban egységes gondolatmenetet csak erőszakolt éleselméjűséggel lehet megállapítani. Az első ige a tanítványt az ítélkezéstől tiltja el. A zsidó gyülekezet egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy ítéletet tartson, a zsidó írástudomány pedig megállapítja a jogszabályokat az ilyen ítélettartás számára. Jézus ezt tiltja Karuar Máté evangéliuma. 4