Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd
42 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 5 6 A kéziratoknak egy csoportja a 4. vs.-ben ezt a szöveget olvassa: «És a te Atyád, aki látja az elrejtett dolgokat is, megfizet majd neked a nyilvánosságban». Ez a szöveg, amely Károli Gáspár fordításánál is alapul szolgált, későbbi keletű, mint a magyarázatunk alapjául szolgáló, azért alig lehet az evangélium eredeti szövege. Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók. Mert szívesen imádkoznak a zsinagógákban és a főutcák sarkain állva, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat. Te pedig, amikor imádkozol, „menj be kamrádba és magadra zárva az ajtót, úgy imádkozzál" Atyádhoz, aki rejtve van, és Atyád, aki látja a rejtett dolgokat is, megfizet majd neked. Amikor imádkoztok, ne fecsegjetek, mint a pogányok, mert ezek úgy vélik, hogy bőbeszédűségükért nyernek meghallgattatást. Ne legyetek hasonlók hozzájuk. Mert jól tudja Isten, a ti Atyátok, mire van szükségetek, — még mielőtt kértétek őt. Ti azért így imádkozzatok: Mennyei Atyánk! Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el Királyságod, legyen meg akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is, Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkes tartozásainkat, amint mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek. És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket. 6. vs. v. ö. II. Kir 4,33; Ezs 26,20. Az imádkozásról szóló ige ugyanolyan felépítésű, mint a jótékonyságról és böjtölésről szóló: Jézus feltárja a képmutatást az imádságban és utasítja tanítványait, milyen legyen az ő imádságuk. Képmutató, mondja, az, aki előszeretettel szólíttatja fel magát nyilvános imádságra a zsinagógában, — amint az a zsinagógai istentiszteleteken rendszeresen megtörtént. Jézus korában már begyökerezett szokás, hogy vannak meghatározott imaidők (reggel, délben és este), amelyeken minden kegyes izraelitának meghatározott imádságot kell imádkoznia. Könnyen megeshetett, hogy valakit az imaidő éppen utcán ért. Aki kegyes akart lenni, azaz ragaszkodott ahhoz, hogy az imádságot az előírás szerint végezze el, kénytelen volt útközben megállni és imádkozni (a zsidók általában állva imádkoztak), épúgv, mint ahogyan a hithű mohamedán az imaidő elérkeztekor leteríti imaszőnyegéi és elmondja előírt imáit, akármerre jár is. Jézus hasonló esetekre gondol, araikor olyanokról beszél, akik a széles főutcák sarkán állnak meg imára. Ami az írástudók szerint a kegyesség elengedhetetlen kelléke, azt Jézus képmutatásnak minősíti. Mert lehetetlen a kegyességnek ettől a gyakorlatától elválasztani az emberi hiúságot, amely feltűnést keresve önmagának tetszeleg és hasznot akar húzni a kegyességből. Jézus szava ma is megítél sok keresztyén kegyességet és kegyességi gyakorlatot, amely jogtalanul szépíti magát a «bizonyságtétel» látszatával. A tanítvány elvonul a ház elhagyott zugába, a kamrába és magára zárva könyörög az Atyához, aki maga is rejtve van e világ kíváncsi szemeinek a tolakodása elől. Az
