Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

39 48 43 45 pogányok is ? Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes. 43. vs. v. ő. III. Móz 19,18. 48. vs. v. ö. III Móz 19,2. Az új, a farizeusokénál jobb igazság, amelynek a követelményét Jézus a 20. vs-ben felállította, rajzolódott meg akkor, amikor a tanítványoknak egymás közti és a világ fiaival való testvéri együttélésről volt szó. Az eddig felsorakoztatott példák a jobb, tökéletesebb igazságot úgy szemléltették, hogy főként a titalmakat emelték ki. Jézus ajakán a >Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne esküdj hamisan!» tilalma azonnal átváltozott ugyan követeléssé és a tanítvány magatartásának a gyakorlati szabályává lelt. A következő ige eg.v mondatban foglalja össze a farizeusokénál tökéletesebb igazság lényegét. «Ne gyűlöld a te testvéredet szívedben; fedd meg a le felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. fin vagyok az Ürl» (III. Móz 19,17—18). Az rttestámentomnak ezt az igéjét emeli ki Jézus és pedig oly módon, hogy a felebaráti szeretel követelményét állítja a középpontba és melléje helyezi annak az ellentétét: «Gyűlöld ellenségedet!» Az utóbbi nem szószerinti idézet az ótestámentomból, nem is mutatható ki az sem, hogy a zsidó írástudomány ilyen leplezetlenül gyűlöletre tanította volna a népet Hogy Jézus mégis ezt, mint általában elfogadott parancsolatot idézheti, azt megérthetjük abból, hogy a zsidó valóban szenvedélyes gyűlölettel gyűlölte ellenségeit. Elég e tekintetben a 41,69 és 109. zsoltárra utalni. Ez Jézus korában sem volt máskép. Ezt tanúsítja a Kr. u 110 körül élt Rabbi Jochanan ben Tortái mondása, amely szerint 70-ben a templom elpusztulása Isten büntetése volt azért, mivel a jócselekedetek halmozása és a törvény tanulmányozásában való elmerülés ellenére is sok volt Izráetben «az alaptalan gyűlölet». De ugyanezt mulatja az a körülmény is, hogy amikor az Ótestámentom felebarátról vagy testvérről beszél, akkor mindig csak a zsidókra, a «nép fiai»-ra gondol, amint az a fentebbi idézetből is világos. Ezen nem változtat az sem, hogy a mózesi törvény megköveteli a nép közt élő idegenekkel való jó bánásmódot (v. ö. III Móz 19,34). Jézus ezt a megkülönböztetést a zsidók és idegenek közt lehetetlenné teszi. Az ember felebarátja az, akivel az élet útját járva találkozik és akinek testvéri szolgálatot végezhet (v. ö. Luk 10,25—37). Felebarátja iránt a tanítvány a szeretet feltétlen kötelességével tartozik Hogy mennyire feltétlennek, mennyire megalkuvás nélkülinek kell lenni a szeretetnek, azt Jézus evvel a szóval világítja meg: «Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok azokért, akik benneteket üldöznek!» A kegyes izraelita Istenhez folyamodott imádságában, ha üldöztetést szenvedett és azért könyörgölt, hogy üldözőit pusztítsa el Isten (v. ö. pl. Zsolt 69,23—27). Jézus arra tanítja tanítványait, hogy üldözőikért imádkozzanak, mint ő maga is imádkozott ellenségeiért (Luk 23,34). Az a szeretet pedig, amelyet Jézus követel, nem elfolyó érzelem, még kevésbbé persze jóindulatú, de üres szavak árja, hanem cselekedet és cselekedetben megnyilatkozó magatartás, mely még szenvedés, üldöztetés és károsodás árán is állandóan azon van, hogy a testvéri együttélés közösségét megtartsa. Ily módon lesznek a tanítványok a mennyei Atya fiai, választott, kedves gyermekei Nem mintha a tanítvány ezzel a magatartással harcolná ki, hogy Isten fiává legyen, hiszen amint földi viszonylatban sem teheti valaki magát önerejéből valakinek a fiává, úgy nem a mi magatartásunk érdemli ki az istenfiúságot sem Isten választ ki bennünket fiaivá, de ennek a fiúi méltóságnak kell megnyi-