Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

36 33 34 35 36 37 34 37 35 36 37 megvolt Izraelben. Ha Jézus a házassági elválás tekintetében egy esetre nézve kivételt tesz, t. i. amikor a férfi az asszonyt « paráznaság»-on éri, úgy ezzel lem alkot házasságjogi szabályt, hanem csak azt emeli ki, hogy ilyenkor a házasság már megszűnt. A férfi, aki ily körülmények közt bocsátja el a feleségét, nem taszítja őt házasságtörésbe. De Jézus ebben az esetben sem mondja a házasságot «jogilag» felbonthatónak. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne esküdj hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet." Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek az égre, mert az „az Istennek a trónusa" ; se a földre, mert az „lábainak zsámolya" se Jeruzsálemre, mert az „a Nagy Király városa" ; se a fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajadszálát sem teheted fehérré avagy feketévé. De legyen a ti beszédetek: igen, igen; nem, nem. Ami ezen felül van, az a gonosztól van. 33. vs. v. ö III. Móz 19,12; IV. Móz 30,3;. V. Móz 23,22 k. — 3435. vs. v. ö Ezs 66,1; Zsolt 48, 3. Jézusnak az esküvésről szóló igéje a tanítványok számára nem kevésbbé fontos, mint azok az igék, amelyekkel megtisztítja az indulatot a haragtól, és az erotikus, bűnös kívánságtól. A Jézus korabeli zsidóságban nagyon gyakori volt az esküdözés, Isten nevére való liivatkozás annak igazolására, hogy valaki igazat mond. Erre természetszerűleg nincs szükség akkor, ha az ember mindig igazat mond, kerüli a hazugságot és ha felebarátja megbízhalik szavában. A zsidóság is tapasztalta, hogy a beszéd hazug volla és az ebből Jakadó kölcsönös bizalmatlanság aláássa az egy gyülekezetben együttélők békéjél. Azért időközönként a gyülekezet vezérei, az írástudók is tiltakoztak az esküdözés ellen, éppen úgy, mint ahogyan a görögül beszélő zsidók szellemi vezére. Philo is hangsúlyozta, hogy a legnemesebb, leghasznosabb és legészszerűbb eljárás, ha valaki nem esküszik, hanem mindig igazat mond. Jézus hasonlóan tanít: »Ne esküdjetek általában» s hozzá teszi: «A ti beszédetek legyen: Igen, igen; nem, nem». A zsidó írástudomány emlékeiből tudjuk, hogy a megismételt «igen» és •nem' ugyancsak az esküvésnek egy formája volt. Az a fordító, akitől Máté ránk maradt szövege származik, talán helytelenül fordította az eredeti arám szöveget és Jézus szava eredetileg így hangzik: A ti beszédetek legyen: az igen legyen igen, a nem pedig nem! Pál apostol, valamint Jakab valószínűleg ebben a formában ismerte Jézusnak ezt az igéjét (v. ö. II. Kor 1,17: Jak 5,12). Jézus azzal okolja meg követelését, hogy minden esküvés Isteni szólítja tanúnak, még abban az esetben is, ha ennek a látszatát valaki igyekezik elkerülni. Aki pedig Istent hívja tanúnak, az nevét hiába veszi. Aki a mennyre vagy a földre esküszik, az Istent hívja tanúnak, mivel a menny Ezs 66. 1 értelmében trónusa, a föld pedig zsámolya Istennek; hasonlóan, aki Jeruzsálemre esküszik, megfeledkezik arról, hogy az a Nagy Királynak, vagyis Istennek a városa (v. ö. Zsolt 48,3). Ugyanezért óv Jézus attól is, hogy az ember a saját lejére esküdjék: aki ezt teszi, úgy tesz, mintha rendelkeznék fejével, azaz életével, vagyis az utóbbi hatalmában volna neki, holott egyetlen hajaszálának színét sem tudja önkényesen megváltoztatni: az mind Isten kezében van. Éppen ez, hogy teljesen Isten kezében vagyunk, adja meg a teljes értelmét annak a követelésnek, amely szerint ajakunkon az >igent legyen valóban igen, a «nem» pedig valóban nem. Mindaz, ami ezen túlmegy, ahol ez a szabály