Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

37 38 39 40 41 42 38 39 40 tehát nem áll teljes szigorúsággal, «a gonosztól van». A Sátán műve, hogy a világban a hazugság uralkodik, hogy sem az «igen», sem pedig a «nem» n«m őszinte, hanem hogy kiki titkos bizalmatlanságot táplál felebarátja iránt. Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért és fogat fogért!" Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellen a gonosznak! Hanem aki arcul üt téged jobb felöl, fordítsd oda neki a másik arcodat is. Éc aki pereskedni akar veled és el akarja venni ruhádat, annak engedd át köpenyedet is. Ha pedig valaki robotoltat egy mérföldnyi úton, menj vele két mérföldet. Adj annak, aki kér tőled és ne fordulj el attól, aki tőled kölcsön akar venni. 38 vs. v ö. III. Móz 24, 20. Az indulatnak a megtisztítása, amelyről már az előző igék is szóltak, nem volna teljes, ha abban nem foglaltatnék benn a bosszúállás lehetetlenné tétele. Az Ótestámentom igyekszik korlátok közé szorítani a természetes ember féktelen bosszúvágyát, s megállapítja a megtorlás jogát az ú. n. «ius talionis» rendelkezésével: «Ha valaki sérelmet ejt felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgv cselekedjenek: törést törésért, szemet szemért; fogat fogért; amilyen sérelmei ő ejtett máson, olvan ejtessék rajla is» (III. Móz 24, 19—20; v. ö. II Móz 21,25; V. Móz 19,21). Ezek a rendelkezések Izrael népe büntető jogának az alapelvét foglalják szavakba, de ugyanígy megtalálhatók más népeknél is, így pl. az ásatások révén ismertté és híressé lelt ó-babiloniai királynak, Hammurápi-nak a törvénygyűjteményében, vagy pedig a régi Róma alapvető törvényében, az ú. n. 12 táblás törvényben és átmentek azután még keresztyén népek törvényhozásába is (pl. Szent István törvényei közé). Jézus korában ezt az ótestámentoini törvényt talán már nem hajtották végre minden alkalommal betű szerint, hanem módot találtak arra, hogy az elkövetett sérelmet pénzbírsággal váltsák meg. De a nép tagjainak a testvéri együttélését még így is a megtorlás elve hatotta át. Viszont nyilvánvaló az is, hogy éppen a megtorlásra való törekvés tette lehetetlenné az egyszer megszakított testvéri viszony helyreállítását és mélyítette a sértő és sértett közt meglévő szakadékot. Jézus igéje ezt az akadályt hárítja el a testvéri együttélés útjából, azért feltétlenül elutasítja a bosszúállás és megtorlás lehetőségét. Jézus nem azt mondja: Ne fizessetek gonosszal a gonoszért!, hanem arra tanítja a tanítványt, hogy az elszenvedett sérelmet viselje el túrelemmel: Ne álljatok ellen annak, aki veletek gonoszul cselekszik! Ez nem új jogszabály, amely érvényteleníti az Ötestámentomban található jogszabályt, hanem a tanítványok lelkiismeretébe vési, hogy a testvéri együttélésért ők felelősek, még abban az esetben is, ha sérelmet vagy jogtalanságot szenvedtek. Jézus így a tanítványok elé a szenvedés útját állítja: csak ily módon valósítható meg a testvéri együttélés békéje. Három példa világítja meg, hogyan értendő a Jézus által adott szabály: «Aki arcul üt tégedet jobb felől, fordítsd oda neki másik aroodat is». (Hogy itt a jobb arcról van szó, talán abból érthető, hogy a jobb felől lévő tagok látszanak értékesebbeknek. Lukács 6,29 csak arculütésről beszél, a nélkül hogy a jobb arcot külön kiemelné). A másik példa szerint Jézus tanítványa álljon el jogának az érvényesítésétől akkor, ha valaki jogtalan peres úton tőle ruháját (az eredeti szöveg szerint az ingszerű alsó ruháról van szó} követeli. A tanítvány ezenfelül engedje át a köpenyszerű felső ruhát is, amelyet V. Móz