Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd
27 3 5 4 6 majgvarban «boldog»-nak az ember belső életének egy bizonyos érzelmi hangsúllyal ellátott kedvező állapotát mondjuk. Jézus azonban nem arról beszél, hogy milyen a lelki szegényeknek vagy üldözötteknek a lelki állapota, hanem egy már Zsolt 1, l-ben megtalálható kifejezéssel köszönti a lelki szegényeket és nekik az Isten királysága üdvét ígéri. Kevés újtestámentomi ige van. amelyei annyiteleképen értettek télre és amely annyi hamis képzetei keltene, mint a «lelki szegényekéről szóló. A «lelki szegények» nem a gyenge tehetségüek, még kevésbbé a gyenge elméjűek; de nem is azok, akiknek hiányzik az isteni Lélek vagv akik a Lélek ítélete szerint szegények. Luk 6,20 ugyanezt a makarizmust a kővetkező formában közli: «Boldogok vagytok, ti szegények, mert tietek az Isten királysága!» A «koldusszegények»-ről, — ez a görög kifejezésnek a pontos fordítása, — ismételten van szó az Ötestámentomban ők az elnyomottak, a szolgasorban lévők, akiknek semmijök sincs és akik ép[>en ezérl szorulnak rá legjobban Isten kegyelmes segítségére. Nekik igér Isten segítséget (v. ö. Zsolt 9,13; 35,10). Ilyen koldusszegény a példázatbeli Lázár is (Luk 16,20): már a neve is kiáltás Istenhez szabadításéri (Lázár a. m. Isten segíts!- v. ö. Zsolt 34,7). Mindebből kitűnik, hogv Jézus nem egy ineghatá:-o/.oll társadalmi rété» tagjainak, a szegényeknek, vagy éppen «proletárok»-nak kínálja az Isten királysága üdvéi, azért, mert szegények, nincstelenek. Az Öleslánienlom a koldusszegény» szól vallásos értelemben veszi és azokra vonatkoztatja, akik összes életkörülményeik moslohaságánál fogva Islert előtt koldusszegények. Ugyanezt akarja megértetni Máté is, amikor *Ielki> szegényekről beszél, azaz olyanokról, akik belső életük tekintetében koldusok, akik nyomorult voltukban szegényen járulnak Isten elé és akiknek megvetett szegénysége Istenhez kiált kegyelemért. Nekik hozza Jézus az evangéliumot (v. ö. 11,5; Luk 4,18; 7.2'2; Ezs 6t, 1) Ezek a koldusszegények az «alázatosak» (a «koldusszegény» és «alázatos» szónak megfelelő ótestámentomi hél>er szó majdnem azonos jelentésűt. Az önmagukkal megelégedettekkel és heteitekkel szemben Jézus nekik igéri a menny királysága üdvét; amidőn az Isten királyi uralma megvalósul, ezek az elnyomottak nyerik Istentől örökségül a földel. Az alázatosakról szóló makarizmus Zsolt 37,11-et formálja át: Jézus ezzel is a messiási üdvkor elérkeztél jelzi. Mint a koldusszegényeket és alázatosakat, úgy hívja magához Jézus a gyászolókat, azokat, akiknek életéi a halál hatalma gyásszal töltötte el, v. ö. Ezs 61,2. A halál hatalma is a Sátán erejét mutatja s viszont az Isten ajándéka, segítsége a gyászolók számára a «vigasztalás», v. ö. Ezs 40,1; Luk 2,25, azaz az üdv Isten királyságában (a zsidó írástudomány egyebek közt az eljövendő Messiásnak a «Menáchem», azaz «Vigasztaló' nevel adja). Ezek a szegények és a gyász nyomorában sínylődök az 'éhezők és szomjúhozok», mert nem tudnak «igazság», vagyis Istennek azon ítélete nélkül élni, amelyben őket igazaknak fogadja el. Életük telve van a bűn erejének bizonyságaival, azért éheznek és szomjúhoznak «igazság» után, hogy Isten előtt igazak legyenek, kiáltva kiáltanak Isten szabadításáért s ez a szabadítás, ez a megelégítés lesz osztályrészük Jézus ígérete szerint. Az első négy makarizmus azt a lelki-testi nyomorúságot írja le, amelyből Istennek a Jézus által felkínált ajándéka akarja megmenteni az embert De amikor Jézus a nyomor és a bűn ellen folytatott küzdelemben elsenyvedi, Isten szabadítása után kiáltó embernek a menny királyságának ajándékát hozza, egyúttal a lelkiismerethez is szól. Kell. hogv megújuljon annak az embernek élete, aki megtapasztalta Isten kegyelmes jóságát. Azért irányítják a következő mondások a tekintetet az ember cselekvésére. Az igazságra vágyódó éhség és szomjúság csak úgy őszinte, csak akkor ment az önzéstől és álszent hazugságtól.
