Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Függelék - I. A gyermekségi történet

Függelék. I. A gyermekségi történet. A Jézus születéséről, a mágusokról és a bethlehemi gyermekgyilkosságról szóló történetek, mini kifejtettük, oly hagyományt foglalnak írásba, amely a palesztinai keresztyén gyülekezet körében élt. A Jézus születésére vonatkozó elbeszélésnél ez következik már az 1,21-ben található szójátékból, amely világossá csak akkor lesz, ha a Jézus-név jelentésére gondolunk. A 2. fejezetben található elbeszéléseknél a palesztinai ősgyülekezetből való származást nemcsak az a körülmény tanúsítja, hogy azok tájékozottak olyan viszonyokról, amelyek Palesztinán kívül hamarosan feledésbe merültek. Áll ez különösen az Archelausra vonatkozó megjegyzésről. Még inkább palesztinai eredetre mutat az a körülmény, hogy az evangélista által idézett ótestámentomi helyek általában eltérést mutatnak a Septuagintától és részben kifejezetten az eredeti héber szövegre utalnak (így pl. 2, 6, v. ö. Mik 5, 2; továbbá 2, 15és Hós 11,1). Nyilvánvaló azonban az is, hogy az 1—2. fejezet elbeszélésanyagát maga az evangélista illesztette bele munkájába. Az evangélium soha sem létezett a gyermekségi történet nélkül. Ezek a megállapítások máris kritikai állásfoglalási jelentenek olyan kísérletekkel szemben, amelyek a leologiai és történeti kutatás folyamán a Máté által közölt hagyományt a minden történeti alapot nélkülöző legendák sorába igyekeznek utalni. E kísérleteket itt nem tárgyalhatjuk részletesen; tájékozódás céljából v. ö. Klostermann kommentárját és Clemen: Religionsgeschichtliche Erklärung des Neuen Testaments, 2. kiad., 1924, 115 kk. és 192 k. lpk. A Jézus Szentlélektől való fogantatásra nézve elmondandók tekintetében Luk 1—2 tárgyalására kell utalnunk. Sok kutató a napkeleti bölcsek történetének, valamint 'a vele kapcsolatos elbeszéléseknek a történeti hitelességét teljesen tagadja . s úgy véli, hogy ezekben az elbészélésekben a keresztyén gyülekezel 'legendaköltő képzelete közkeletű mesemotívumok színes ruháiba öltöztette a gyermek Jézust. (V. ö. a fentebb felsoroltakon kívül még Bultmann: Die Geschichte der synoptischen Tradition, 2. kiad., 1931. 317 k. lpk.) Különösen két ilyen mesemotívumot vélnek felfedezhetni. Egyik a mágusok hódolata az újszülött király előtt kapcsolatban a születését jelző csillaggal. Azonban éppen itt a <>mese»-motívumot felfedezni még nem sikerült és azok a mozzanatok, amelyeket e történet keletkezése érdekében felsorakoztattak, nem meggyőzők, — amit a kutatók egymásnak ellentmondó feltevéseinek sora is tanúsít. A másik motívum

1 a hatalmára féltékeny uralkodónak a megszületett új király elleni eredménytelen dühön-