Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála

184 3 4 5 6 7 8 9 10 3 5 4 5 6 7 8 9 11 12,13 27, 3-10: Júdás halála; v. ö. Csel 1,18-19. Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy (Jézust) elítélték, megbánta tettét, elvitte a harminc ezüstpénzt a papifejedelmeknek s a véneknek és így szólt: Vétkeztem, mivel ártatlan vért árultam el. Azok pedig azt felelték: Mit tartozik ez ránk? Te lássad! Erre odahajította a pénzt a templomba s eltávozott, azután elment és felakasztotta magát. A papifejedelmek pedig vévén a pénzt azt mondták: Ezt a pénzt nem szabad a templom kincséhez tennünk, mert vérdij. Azután tanácsot tartva megvásárolták rajta a fazekas mezejét temetőül az idegenek számára. (Ezért hívják azt a mezőt mind a mai napig Vérmezőnek.) Akkor teljesedett be Jeremiás próféta szava, aki azt mondja : „S vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek az árát, akinek árát megszabták Izráel fiai részéről s odaadták a fazekas mezejéért, amint meghagyta nekem az Úr". 9-10. vs. v. ö. Zak 11, 12—13; Jer 18,3; 32,6-9. Az evangélista itt iktatja be a Júdás halálára vonatkozó hagyományt. Júdás személye árulása miatt már korán felkeltette a keresztyén gyülekezet érdeklődését. Eredetileg azonban nem volt egységes hagyomány arról, hogy Júdás hogyan halt meg (Csel 1, 18—19 elbeszélése nem egyeztethető teljesen össze avval, amit Máté mond) s utóbb a legendaköltő képzelet ki is színezte Júdás tragikus végét. Máté elbeszélése arra helyezi a hangsúlyt, hogy Júdás megbánta cselekedetét, de nem találta meg a Jézushoz vezető megtérés útját, hanem kétsgébeesve, önmaga vetett véget életének. Ez a megállapítás Máté tudósításának egyik vezéreszméje, nem gondol azonban az evangélista arra, hogv mintegy lélektani elemzéssel keresse Júdás cselekedetének a titkát. Csak arra mutat rá, hogy Júdás, amint az zsidó gondolkodás számára természetes volt, a jogtalanul szerzett pénzt vissza akarja juttatni azokhoz, akiktől származik. De a papi fejedelmek lelketlenül gúnyos visszautasítása azt mutatja, hogy nincs vigasztalásuk az elbukott ember számára. Mivel «lelkiismeretességük» tiltakozik ellene, hogy Júdás visszadobott pénzét a templom kincséhez tegyék, egy mezőt vesznek, melyet temetkezési helyül szánnak a Jeruzsálemben váratlanul elhúnyl idegenek számára. Az evangélista a «Vérmezőinek nevezett temetőt, melyről Csel 1, 19 is említést tesz, bizonyára ismerte. Júdás pénzének e felhasználásában Máté többet Iái, mint Jézus történetének egyik érdekes elágazását. így teljesedik be a Zak 11, 12—13-ban található mondás, melyet Máté, — hibásan, — Jeremiásnak tulajdonít (a szöveg azonban Zak id. helyét nem közli pontosan s úgy látszik, hogy a versek formálására Jer 18,3 és 32,6—9 is hatással voltak). Isten akarata formálja Jézus történetének legkisebb elágazását is. 67, 11—26: Jézus Pilátus elölt; v. ö. Márk 15,2—15; Luk 23,2-4,17—25; Ján 18,28-40. Jézust pedig odaállították a helytartó elé s a helytartó kérdezte tőle mondván: Te vagy a zsidók királya? Jézus azt felelte: Te mondod. ! De mikor a papi fejedelmek és vének vádolták, semmit sem felelt. Akkor