Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála

185 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 11 12 14 18 16 Pilátus így szólt: Nem hallod, mi mindennel vádolnak? De nem felelt neki még csak egy szót sem, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott. Ünnep alkalmával pedig a helytartó egy foglyot szokott szabadon bocsátani, akit a nép akart. Akkor éppen volt egy Barabbás nevű hírhedt foglyuk. Ezért, mikor összegyülekeztek, Pilátus azt mondta nekik: Melyiket akarjátok, hogy szabadon bocsássam, Barabbást-e vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak ? Mert tudta, hogy csak irigységből szolgáltatták ki neki. Mikor pedig a bírói székbe ült, felesége üzenetet küldött neki: Ne legyen semmi dolgod azzal az igaz emberrel! Mert sokat szenvedtem miatta ma álomban! A papi fejedelmek s a vének pedig közben rávették a sokaságot, hogy kérjék ki Barabbást, Jézust ellenben veszítsék el. Azután a helytartó megszólalva azt mondotta nekik: Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül szabadon bocsássam nektek ? Azok felelték: Barabbást! Pilátus erre azt felelte : Mit cselekedjek azonban Jézussal, akit Krisztusnak neveznek? Erre mindnyájan azt mondták: A keresztre vele! ő pedig azt kérdezte: Ugyan mi gonoszat cselekedett? De azok annál hangosabban kiáltották: Keresztre vele ! Mikor Pilátus látta, hogy semmit sem ér el, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság előtt s így szólt: Ártatlan vagyok ennek az embernek a vére ontásában. Ti lássátok! Erre az egész nép felelte: Az ő vére mirajtunk s gyermekeinken ! Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta s átadta (a pribékeknek), hogy megfeszítsék. Mint az egész szenvedéstörténetben, úgy a Pilátus előtt lefolyt tárgyalás leírásában is azt emeli ki Máté, ami keresztyén olvasói számára fontos. Nem akar tehát a szó tulajdonképeni értelmében «történed» tudósítást adni. Elbeszéléséből sok olyan mozzanat hiányzik, ami a történetíró számára fontos. Ebből érthető, hogy az elbeszélés mindjárt avval kezdődik, hogy Pilátus Jézus királyi igénye után érdeklődik, ő-e a «zsidók királya?» Jézus ugyanavval a • Te mondád»-dal felel, mint a főpap előtt (26,64). Feleletével nem tagadja ugyan igényét, de azt nem is mondja ki nyiltan. Éhnek következtében a kihallgatás tovább folyik. A szinedrium, — Pilátus csodálkozására, — még ezután emel különféle vádakat Jézus ellen, aki azokat feleletre sem méltatja. Pilátus magatartását Jézus ügyében az a törekvés jellemzi, hogy igyekszik elkerülni az összeütközést a jeruzsálemi zsidóság vezéreivel. Ez a megfontoltság jellemezte Pilátus egész helytartói kormányzói tevékenységét, azért az evangéliumi tudósításnak Pilátusra vonatkozó része nyilván történetileg is teljesen hitelesnek tekinthető. Csak utóbb találkozunk keresztyén körökben avval a feLtevéssel, hogy Pilátus tulajdonképen Jézus pártjára állott s igyekezett őt oltaU mába venni. — Pilátus felismerte, hogy Jézust csak a jeruzsálemi vezetők «irigysége» juttatta kezére, s hogy Jézus minden messiási királyi igénye és minden vádaskodás ellenére is a római hatóság szempontjából nagyon «ártatlan» ember. Azért szembeállítja vele Barabbást, «hírhedt» foglyát, akit Márk 15,6 szerint a lázadók sorában fogtak el s aki gyilkosságot követett el. A «Barabbás» név annyit jelent, mint «az atya tfia» s a zsidó hagyománybaíi ftöbbször elő-