Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata

3 8 5 8 10 azt is, hogy a családfát jelenlegi formájában nem az evangélista állította össze, hanem azt Jézus családjának hagyományából vette át, talán a nélkül, hogy maga azt pontosabban ellenőrizte volna. Hogy ilyen nemzetségtáblák az egyes zsidó családok birtokában voltak és hogy ilyenekre szükségük is volt, azt egykorú forrásokból könnyen megállapíthatjuk. A zsidó családok nemzetségtábláit először Esdrás gyűjtötte össze, hogy az idegenekkel való keveredésnek még a lehetőségét is kizárja. Különösen szigorúan vették a családfa tisztaságát azoknál, akik papi szolgálatot teljesítettek, éppen ezért még Palesztinán kívül élő papok sem mulasztották el házasságkötés alkalmával a saját, valamint jegyesük családfáját a jeruzsálemi hatóságok előtt hiteles okmányokkal igazoltatni. Ebből érthető Josephusnak, a Kr. u. 1. század végén élő zsidó történetírónak az a tudósítása, hogy a nagy háborúk után, amilyeneket Antiochus Epiphanes, Pompejus, Quintilius Varus viseltek Palesztina földjén, az életben maradt papok az elpusztult nemzetségtáblákat a megmaradottak segítségével pótolták, ill. kiigazították. Természetes azonban, hogy a felsorolt körülmények magukban véve még nem biztosítják a Máté által közölt családfa hitelességét és hiánytalan pontosságát. Sőt, a fentebb említett ótestámentomi szakaszok segítségével ellenőrizhető részletben is vannak hibák: Jórám és Uzziás közt kimaradt három tag (Akházia, Jóász és Amazia); Boáznak az anyja nem lehetett az a Ráháb, aki Jozsue 2 szerint Izrael népének palesztinai honfoglalása idején élt és akit ilyen formán kb. 300 esztendő választ el a bírák korától, amelybe Ruth története esik; Ábia fiát, Ászát a nemzetségtábla összetéveszti a zsoltárokból ismert Ászáf költővel, éppen úgy, mint Manasszé íiát, Ámont, a híres prófétával, Ámosszal, — a későbbi kéziratok ezeket a hibákat ki is igazították (ezeket követik a magyar fordítások is!). Ami viszont a családfának azt a szakaszát illeti, amelyet az Ötestámentomból nem tudunk ellenőrizni (Jekoniástól Józsefig), erre nézve összehasonlításul kínálkozik Jézusnak Lukácsnál közölt családfája. Ez az utóbbi azonban általában nagy eltéréseket mutat a Máté által közölt családfával szemben: nemcsak, hogy Ábrahámon túl Ádámig nyúlik vissza, hanem az Ábrahámtól Dávidig terjedő és megegyező szakasz kivételével összeegyeztethetetlen a Máté által közölt családfával. Mert amíg Máté Jézus őseit Dávidtól fogva Salamonon és a királyi ágon keresztül vezeti Szalathiélig és Zorobábelig, addig Lukács Dávid fia, Náthántói fogva Zorobábelig ismeretlen neveket ad s természetes, hogy Szalathiél atyja nem lehetett Néri, ha az I. Krón 3, 17 és hasonlóan Máté szerint Jekoniás volt. Hasonlóan József atyját Máté szerint Jákóbnak, Lukács szerint pedig Hélinek hívták. A Zorobábeltől Józsefig terjedő sor pedig nemcsak inevek tekintetében teljesen más Lukácsnál, hanem annyiban is, hogy Lukács 18, Máté pedig 9 közbeeső tagot számlál. Mivel a Lukács által közölt családfát sem lehet egyszerűen kitalálásnak minősíteni, azért nyilvánvaló, hogy magában Jézus családjában oszlott meg a hagyomány. Ennek ellenére azonban kétségtelen az a tény, hogy Jézus családja, ill. József, Dávidra vezette vissza származását. Pál apostol is tudja, hogy Jézus Dávid házából származott (Róm 1,3), egy második századbeli írónak, Hegesipposnak a híradásából pedig kitűnik, hogy Jézus rokonai elismerten Dávid házához tartoztak. Máté Jézus családfáját nem azért közli, hogy Jézusnak Dávidtól való származását bebizonyítsa, hanem inkább ezen az egészen Ábrahámig felmenő nemzetségtáblán szemlélteti Istennek az útját Izrael népével egészen addig, ahol belép a nemzetbe Jézus, akiben Izrael történetének végső értelme teljesedik be és valósul meg. Az evangélium első olvasói számára, akik még benne éltek az ötestámentom világában, a nemzetségtábla minden neve eleven képet idéíett fel és a nevek során megvilágosodott nekik, hogyan emelkedett fel r