Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata

4 17 3, 5 5, 6 16 Ábrahám nemzetsége a királyi méltóságig Dávid, Izráel egyik legnagyobb nemzeti büszkeségének korában s hogyan nyerte el a 'legnagyobb Ígéretet, hogy belőle születik a Messiás. Azután a családfa szemlélteti, hogyan süllyedt a királyi ház sok bálványimádása, Istentől elfordulása miatt mind mélyebbre, míg az egész néppel együtt Babilonban pogány nép szolgájává lett. De mégis ebből az alacsony sorsban élő, az ismeretlenség homályával fedeti királyi családból született meg Isten eredeti Ígéretéhez híven a Messiás. Hogy ezen a hosszú úton Ábrahámtól Jézusig Isten vezetle Dávid királyi házát, épúgy, mint Izráel népét, azt az evangélista azzal a törvényszerűséggel szemlélteti, amely szerinte abban nyilatkozik meg, hogy Jézus nemzetsége három szakaszának mindegyikében 11—14 nemzedék található. Amint láttuk, a második szakaszban ez csak úgy érhető el, hogy három nemzedék .kimarad; a harmadik szakaszban pedig az evangélista csak Ili nemzedék nevél közli:'talán már az evangélista kezei közt lévő családfa sem tartalmazott több nevel, -vagy valami módon evangéliumunk szövege romlott meg. De Isten útjai emberi szú.nítások tökéletlenségein is keresztül világítanak. Hasonlóan Isten útjaira akar az evangélista rávilágítani azzal, hogy Jézus nemzetségtáblájában négy asszonyi említ fel. Asszonyokat nemzetségtáblákban nem szoktak felsorolni s ha a zsidó írástudomány Izráel ősanyáira hivatkozott, akkor dicsekedve Sárát, Rebekát. Ráhelt és Leát emlegette. Hogy Máté ezekel nem említi meg, már magában is jellemző. De abban, hogy a parázna Thámárt (v. ö. I. Móz :i8j és Ráhábol (v. ö. Józsue 2), továbbá a pogány inidiánita liuthot és Bathsebát, Uriásnak a feleségét, akivel Dávid házasságtörést követett el (v. ö. 11. Sám 11), hangsúlyozottan kiemeli, rámutat Isten hűségére, amellyel megtartja igéretét akkor is, lia azt egy nemzetség vagy nép bűneivel el is játszotta. Ugyancsak Isten kiszámíthatatlanul csodás útjaira mutat, hogy Jézus Dávid házának a tagjává azáltal lett, hogy József.fiává fogadta. Az a mai olvasó számára kínálkozó ellenvetés, hogy eszerint Jézus vérségi kapcsolat révén mégsem volt Dávid ivadéka, az evangélista és az első keresztyének számára elképzelhetetlen volt. Mert nekik az, hogy József Jézust elfogadta l'iának, nemcsak jogi kapcsolatot jelentett, hanem engedelmességet Isten rendelésével szemben, amint azt éppen a következő történet is mutatja. • A mult század végén egy, a Sinai-liegven lévő kolostorban felfedezett kódex, amely az evangéliumoknak legrégibb, talán még a 2. századból származó szír fordítását tartalmazza, a ltí. vs.-ben a köv. szöveget adja: «Jákób nemzette Józsefet. József, akinek jegyese volt a szűz Mária, nemzette a messiásnak mondott Jézust». Egyes tudósok, akik hajlandók ebben a szövegben Máté legrégibb, eredeti szövegét elismerni, úgy vélik, hogy ez a szöveg azt a legrégibb hagyományt tartalmazza, amely szerint Jézus Józsefnek vér szerinti fia volt s feltételezik, hogy ezt a legrégebbi hagyományt szorította ki az a későbbi elbeszélés, amely szerint Jézus Isteu csodálatos teremtő akaratából férfiú közbejötte nélkül született Máriától. — Azonban az említett szír fordítás szövege e helyen Máténak a mi fordításunkban is közölt szövegével szemben romlott; ezt már mutatja a szóban forgó szöveg belső ellenmondása («a szűz Mária»!) is. Ehhez járul, hogy az a fordító, vagy másoló, akitől ez a szöveg származik, éppen úgy közli Jézus csodálatos születésének történetét, mint az evangélium összes szövegei és fordításai. Nyilvánvaló tehát, hogy ő is elfogadta Jézus csodálatos születésének történetét és ezzel a sajátságos szöveggel nem akarja azt mondani, hogy Jézus Józsefnek vérszerinti , fia volt. Általában a legrégibb keresztyénség területén sehol sem találunk ellenmondást azzal a hagyománnyal szemben, amelyet Máté és Lukács őrzött meg számunkra. Olyan