Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála

181 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 57 65 nektek, mostantól fogva látjátok majd „az Embernek Fiát ülni a Hatalom jobbján" és „eljönni az ég felhőin". Ekkor a főpap megszaggatta ruháit s Így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Lássátok, most hallottátok az istenkáromlást! Mit gondoltok? Azok pedig válaszolva mondták: Méltó a halálra! Erre arcába köpdöstek s ütlegelték őt. Egyesek pedig arcul verték s azt mondták: Prófétálj nekünk, Krisztus, ki ütött meg Téged? Péter pedig kint ült az udvaron, mikor egy szolgálóleány odament s így szólt hozzá : Te is a galileai Jézussal voltál! ő azonban tagadta mindnyájuk előtt s azt felelte: Nem tudom, mit mondasz! Mikor azután kiment a kapualjba, meglátta őt egy másik szolgálóleány s így szólt az ott levőkhöz : Ez a názáreti Jézussal volt! S ismét esküvéssel tagadta : Nem ismerem azt az embert! Kevéssel utóbb azok, akik ott álltak, odalépve azt mondták Péternek : Bizony te is közülük való vagy, hiszen beszéded is elárul Téged. Akkor átkozódni kezdett és esküdözött : Nem ismerem azt az embert! S azonnal megszólalt a kakas. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amelyet mondott: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engemet! S kimenve onnan keservesen sírt. 64. vs. v. ö. Zsolt 110, 1; Dán 7,13. A fegyveres különítmény a fogoly Jézust Kajafás főpap elé vezeti, ahol már együtt vannak a papi fejedelmek, írástudók és a nép vénei. A következő elbeszélés Jézus első kihallgatásáról és elítéltetéséről szól. Erre következik Mát 27,1 szerint a szinedrium egy második ülése a Jézus elfogatására következő nap hajnalán. Ez az elbeszélés nem egyezik meg a zsidó bírósági eljárás rendjével, amelyet a zsidó írástudomány emlékeiből (Misna. Talmud) még megállapíthatunk. Eszerint t i. főbenjáró bűnökben a törvénykezési eljárás elmarasztaló (halálos) ítélet kimondása esetén két napig tartott s az első ülésen, melyet éjtszaka tartani tilos volt. ítéletet nem volt szabad hozni. Kérdéses azonban, hogy ez a jogszabály Jézus korában érvényben volt-e s ha igen, hogy a főpapnak nem volt-e módjában azon túltenni magát. Az evangélistának az a híradása, hogy a szinedrium hajnalban még egy ülést tartott s ott azt a határozatot hozta, hogy Jézust megölik, azt a benyomást kelíi, mintha a döntés ezen az ülésen történi volna. Ez esetbeh az éjtszakai kihallgatásnak csak mintegy előkészítő jellege volt, aminthogy Luk 22,66—71 a szinedrium ülését a hajnali órára iteszi s Ján 18,12—24 az éjtszakai kihallgatásnak, mely szerinte Kajafás elődje, Annás előtt folyt le, csak előkészítő jelleget tulajdonít. Több kutató kétségbe vonta a szinedrium előtt lefolyt kihallgatásról szóló tudósítás hitelességét és pedig utalva egyrészt az említett nehézségre, mely akkor támad, ha az elbeszélést összhangba akarjuk hozni a zsidó büntető perrendtartás szabályaival, másrészt pedig arra a körülményre, hogy nehéz megállapítani azt is, mimódon volt Jézus nyilatkozata «istenkáromlás»nak minősíthető. Ehhez járul, hogy istenkáromlás esetében az elítélten a halálbüntetést megkövezéssel kellett volna végrehajtani. Ján 18,31 szerint ugyan a «zsidóki-nak, azaz a szinedriumnak nem volt joga halálos büntetést