Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála

176 28 A kelyhet Jézus avval a felszólítással adja tanítványainak: «Igyatok ebből mindnyájan!» s hozzá teszi: «Ez az én vérem, a szövetség vére, mely kiontatott tiérettetek». A kehely, ill. pontosabban az abban foglalt bor Jézus kiontott vére, azaz a tanítványokért odaadott élete. «Test és vér» állandó kifejezés az .ember» számára (v. ö. 16,17. — 1. 112. lap!). Hogy Jézus kenyeret és bort ad itt tanítványainak, azt jelenti, hogy teljesen, teljes életvalósága szerint adja önnönmagát: az úrvacsora csak a kenyér és bor színe alatt teljes, egyik sem maradhat el a kettő közül. A kehely kiosztását kísérő ige különösen két mozzanatot em!el ki, s mindegyikkel az Ótestámentomra emlékeztet. Jézus a kelyhet a «szövetség véré»-nek mondja: a kifejezés utal az ótestámentomi szövetség megkötésére (II. Móz 24,8; v. ö. Zak 9,11). A hivatkozott helyen arról van szó, hogy Mózes az áldozat vérével meghinti a népet s így a szövetséget «megköti». Szövetségen azonban az Ótestámentom nem Isten és Izráel népe közt kötött kétoldalú szerződést ért, melynél a két szerződő fél egyenrangú volna. Amikor Isten szövetséget köt Izráellel, ez azt jelenti, hogy Isten kiválasztja Izráelt az «ő» népévé, neki kinyilatkoztatja magát, kinyilatkoztatja akaratát, viszont Izráel elfogadja Istent urának, engedelmességet ígér. Ez a «szövetség» tehát azt jelenti, hogy Isten rendelkezik Izráellel s engedelmességet követelő akaratát érvényesíti vele szemben. Hogy a «szövetség» ezt jelenti, nem pedig kétoldalú szerződést, ahogy azt sokszor mondani szokták, az világos a szövetségkötésről szóló elbeszélésből. A Sinai hegy alatt Mózes felolvassa a szövetség könyvét, a nép pedig elfogadja Istennek benne foglalt rendelkezését: «Mindent megteszünk, amit az Ür parancsolt és engedelmeskedünk». (II. Móz 24,7). Amikor Jézus a tanítványainak kiosztott kelyhet a «szövetség véré»-nek mondja, akkor ebben az az igény szólal meg, hogy e kehely, ill. pontosabban áldozatul adott élete árán jön létre a «szövetség» Isten és a gyülekezet közt. De az így létrejött szövetség egyúttal «új» szövetség is. A szerzési igéknek Pál apostolnál ránk maradt fogalmazásában (I. Kor 11,25) ez nyiltan kifejezésre jut. Hogy itt «új» szövetségről van szó, az nyilvánvaló abból is, hogy ez a szövetség nem a Sinai hegy alatt történt törvényadás által, hanem Jézus áldozatul adott élete árán jön létre. Az «új szövetség» pedig utalás Jer 31,31—34 szavaira. A próféta az idézett helyen a Messiás korában kötendő új szövetségről beszél, melyben Isten a törvényt Izráel szívébe írja: «Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek», — ,mint az Or mondja. Ebben az új szövetségben Izráel «megismeri az Urat», az Or pedig népének «megbocsátja bűneiket és vétkeikről többé meg nem emlékezik». Az úrvacsora szerzési igéi tehát azt mondják, hogy a Sinai hegy alatt kötött szövetség a múlté, mert elérkezett a messiási üdvkor, mikor a régi világ az ítéletben megsemmisül, és Isten új világot épít s benne új Izráelt választ ki, teremt magának. Az «új Izráelt» Isten választott népét s gyülekezetét Krisztus kiontott vére teremti, formálja. Az új gyülekezetet jelöli meg Jézus, mikor azt mondja, hogy vérét «sokakért» ontja ki. Ez a kifejezés Ezs 53,11-re mutat (v. ö. 20, 28; 136—137. lap!). Jézus halálával áldozatként adja oda önmagái gyülekezetéért. így Istennek az a szolgája, aki engedelmessége által «bűnné lesz miérettünk» (v. ö. II. Kor 5,21), hogy nekünk a bűnbocsánat váltságát hozza. Mert Jézus önmagát «bűnök bocsánatjára» adja oda áldozatul. A bűnbocsánatban pedig az örök életet hozza. így az úrvacsorában Krisztus övéinek tökéletes ajándékot ad: a bűnök bocsánatában az örök életet. — Máténál és Márknál (eltérőleg I. Kor 11,23—2&-töl és Luk 22, 19-től) hiányzik a felszólítás a Jézus által rendelt cselekmény ismétlésére. Azonban amit Máté elmond, az nem egyszerű történeti visszaemlékezés, hanem egy a gyülekezetben meglevő sakrámentom rendeléséről szóló tudósítás. Ez a tudósítás nemcsak