Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála

177 29 30 31 32 33 34 35 30 31 azl tanúsítja, hogy az evangélista által ismert gyülekezetekben az úrvacsor rát rendszeresen kiszolgáltatták, hanem azt is, hogy .ezt a gyakorlatot Jézus rendelkezésére vezették vissza. Jézusnak egy a rendelési igékhez csatlakozó szava arról szól, hogy a szőlő termését majd csak az Isten királyságában fogja újra inni. Ez az ige talán közelebbi kapcsolatban van a páskavacsora szertartásával (v. ö. Luk 22,15—18) s mint Jézus egyéb szavaiban is (v. ö. 8,11; 1. 55. lapt), az Isten királyságát a (messiási) lakoma képe alatt ábrázolja. így az úrvacsora szerzéséről szóló tudósítás az eszchatologikus reménység erőteljes hangsúlyozásával záródik. Krisztus halála közelebb hozza e reménység teljesedését s az úrvacsora, mint a Krisztussal való tökéletes közösség Isten királysága megvalósulásának zálogát és zsengéjét jelenti. Az úrvacsorában tehát Jézus mintegy összefoglalva adja tanítványainak mindazt, amit élete munkájával hozott s amivé tanítványai számára lett. Azzal az ígérettel lép népe elé, hogy az Isten királysága közel van és egész tanítását eltölti az igény, hogy Isten királysága őbenne magában válik valósággá. Halálának előestéjén is a Királyságra figyelmeztet. Halála nem vereség, nem ígéretének összeomlása, hanem inkább szükséges előfeltétel Isten királysága megvalósításához, általa lesz gyülekezete számára az élet kenyerévé és kiontott vérében nyújtja a tanítványoknak a bűnök bocsánatát és Isten örök életét. 26, 30—35 Jézus útban az Olajfák hegyére; v. ö. Márk 14,26—31; Luk 22, 31-34. 39. Miután dicséretet énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére. Ekkor Jézus így szólt: Ezen az éjtszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: „Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai". De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába, Péter pedig felelve azt mondta: Ha meg is botránkoznak benned mindnyájan, én soha meg nem botránkozom! Mondotta neki Jézus: Bizony mondom neked, ezen az éjtszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engemet! Péter erre azt felelte: Ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg! Ugyanígy beszéltek a többi tanítványok is. 31. vs. v ö. Zak 13,7. Amint láttuk, az utolsó vacsora történetében (annak előkészítésétől eltekintve), semmi sem utalt arra, hogy páskavacsoráról van szó. Most az átmenetnél a következő szakaszra, egy megjegyzés éppen a páskavacsora szertartására emlékeztet. Jézus tanítványaival «dicséretei énekel». Ez a dicséret az ú. n. Haliéi, azaz a 113—118. zsoltárokból összeállított ének, mely — egyebek közt — a páskavacsorának is elengedhetetlen liturgikus tartozéka volt. Ennek az éneklése után megy Jézus tanítványaival az Olajfák-hegyére, ahol Luk 22,39 szerint, — úgy látszik, — az éjtszakákat tölteni szokta. A következő beszélgetés az evangélista elgondolása szerint valószínűleg útközben folyt le. Jézus ismét közeli halálára emlékeztet, s azt a tanítványok számára «botránkozásnak» mondja. Vagyis halála számukra olyan tőrré lesz, amelyben megbotlanak, elesnek, bűnbe esnek. Jézus személye, munkája általában «botránkozást» okoz (v. ő. 11,6; 1. 73. és 99. lapl), de kiváltképen halála. E botrány K»roer: Mité evan(*liuin».