Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

169 24 29 ~7 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 lik ineg. De ebben a szóhasználatban már tükröződik a példázatnak az a szokásossá lett magyarázata, hogy Jézus vele Istentől nyert képességeink, tehetségeink kihasználásának a kötelességére akar figyelmeztetni. «Amint a két első szolga kötelességét jobban teljesítette, mint a harmadik, úgy Istenhez való viszonyunkban is minden azon fordul meg, hogy az ember hü legyen és szorgos, hogy urának szolgálatában valami eredményt érjen el, hogy a rá bízott javakat, életet és egészséget, tehetséget és alkalmat istenesen használja. Aki. hanyagságból nem oldja meg a neki juttatott feladatot, azzal Isten bizonyára nem lesz megelégedve». (Weiss János.) Azonban ez a szokásos magyarázat •nemcsak hogy nem találja el a helyes értelmet, hanem azt egyenesen meghamisítja, és a nyárspolgári gondolkodás ruhájába öltözteti fel. Máté elbeszélése szerint Jézus tanítványait akarja előkészíteni és pedig arra, hogy Krisztus megjelenésekor híveknek találtassanak. A kiosztott tálentomok tehát azokra a munkafeladatokra vonatkoznak, amelyeket tanítványaira bíz, — kinek-kinek képessége szerint. A tanítványnak a kiosztotl munkafeladat teljesítésében hűnek kell lennie, még akkor is, ha az viszonylag kicsi. De hiszen még egy tálén tom is nagy összeg, kb. 6.000 arany pengő. A hűség pedig Krisztusnak nem önmagunkra néző, hanem önmagunkat odaadó, felemésztő szolgálatát jelenti. Éppen az ilyen szolgálatra való készség hiányrzik a harmadik szolgában: ragaszkodik ugyan Urához, de önzéssel, szolgálatában a saját kényelmét keresi és igazságtalanságnak gondolja, ha a gaizd'a a neki elkötelezett szolga munkájának gyümölcsét kívánja. A tanítvány min)denével, amije van, munkafeladatával és elért «eredményeivel» is Krisztusé. A példázatnak ezt az alapgondolatát világítja meg az a közmondásszerü ige is, amely Máténál egyszer már előfordult s azoknak a jutalmazásáról szól, akiknek van és azoknak a büntetéséről, akiknek nincs (13,12; — 92. lap!). Jézus evvel az igével itt azt mondja, hogy tanítványai csak a felebaráton teljesített önemésztő szolgálatban tanúsíthatnak hűséget s nyerhetik el hűségük «jutalmát», mert aki megrestülve a szeretet-szolgálatban, tétlenül meg akar pihenni Krisztus ajándékán, az elveszíti mindazt, amit kapott. Ezzel az intéssel tanítja Jézus tanítványait arra, hogy a minden önzéstől megtisztított szolgálat önemésztő hűségével várják Krisztus dicsőséges megjelenését. Amikor pedig eljön az Embernek Fia az ő dicsőségében és vele mind az angyalok, akkor dicsőségének trónjára ül. S összegyűjtik előtte mind a népeket és elválasztja azokat egymástól, mint ahogyan a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobbkéz felől állítja, a kecskéket pedig balkéz felől. Akkor majd azt mondja a Király azoknak, akik jobbkéz felől állanak: Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek örökségül a királyságot, mely a világ teremtése óta készen van számotokra. Mert éheztem s ennem adtatok, szomjaztam s innom adtatok, idegen voltam s befogadtatok, mezítelen voltam s felruháztatok, beteg voltam s meglátogattatok, fogoly voltam s eljöttetek hozzám. Akkor az igazak felelnek majd neki s azt mondják : Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk téged idegennek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk téged betegnek vagy fogolynak, hogy elmentünk volna hozzád? Erre a Király válaszol s azt mondja nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor ilyet csele-