Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

168 16 17 ' 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 14 Ív 21 30 15 Azután elutazott. Erre az, aki öt tálentomot kapott, azonnal ment és dolgozott velük, úgyhogy másik ötöt nyert. Hasonlóképen az is, aki kettőt kapott, másik kettőt nyert. Az pedig, aki egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe és abba elrejtette ura pénzét. Hosszú idő multán azután megérkezett a szolgák ura és számadást tartott velük. Erre odament hozzá az, aki öt tálentomot kapott, odahozta a másik ötöt s azt mondta: Uram, öt tálentomot adtál nekem, lásd, másik öt tálentomot nyertem. Mondotta neki az ura: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokat bizok rád ezután! Menj be a te urad örömébe! Odajött az is, aki két tálentomot kapott s azt mondta: Uram, két tálentomot adtál nekem, lásd másik két tálentomot nyertem. Mondotta neki az ura : Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokat bizok rád ezután! Menj be a te urad örömébe ! Azután odalépett hozzá az is, aki egy tálentomot kapott s azt mondta: Uram, úgy ismertelek meg, hogy kegyetlen ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél és onnét is gyűjtesz, ahova nem szórtál szét. Azért félelmemben elrejtettem tálentomodat a földbe. Lásd, itt van, ami a tied. Ura pedig válaszolva azt mondta neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem s begyűjtők onnét is, ahova nem szórtam szét 7 Azért pénzemet a pénzváltókhoz kellett volna adnod s hazatérve kamatjával együtt kaptam volna vissza az enyémet. Vegyétek el tehát tőle a tálentomot és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenki, akinek van, kap és bősége lesz ; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás ! Az evangélista Jézus e példázatát egy rövid fordulattal illeszti az előzőhöz (a görög szövegben csak egy hasonlító kötőszó felel meg a fordítás e szavainak: «úgy lesz, mint»). Ezzel is jelezni akarja, hogy vele az eszchatologiai beszéü egy alaptényét szemlélteti, t. i. hogy Krisztus eljövetelekor számadást tart szolgáival (v. ö. 24,45—51). A példázat elbeszélése nem szorul sok magyarázatra: a messze útra induló gazda vagyonát szolgáira bízza, és pedig kinek-kinek tehetsége szerint oszt ki abból egy-egy részt, hogy vele gazdálkodjék. Amikor visszatér, számadásra hívja szolgáit s megdicséri azt, aki hűséggel forgatta ura vagyonát s azt gyarapította, ellenben kárhoztatja a «rest» szolgát, aki nem volt ugyan hűtelen, azonban megelégedett azzal, hogy a rábízott vagyontárgyat megőrizze, de azt nem gyarapította. Hűtlen szolgáról a példázat nem szól. Ez az elbeszélés is úgy van formálva, hogy erősen érezzük rajta a példázat értelmének a behatását. így amikor a gazda «hosszú idő multán» való visszatéréséről van szó, arra kell gondolni, hogy Krisztus megjelenése «késhetik». A «Menj be a te urad örömébe» az örök élet üdvösségére utal (v. ö. Róm 14,17). A «haszontalan» szolga ellen hozott ítélet is az utolsó ítéletről szól. E példázat nyomán ment át egyéb európai nyelvek mellett a magyarba is az a szóhasználat, amely a tehetséget «tálentom»-nak mondja. A példázat szerint ugyan ez a használat helytelen, mivel ott azt, amit mi «tehetség»-nek szoktunk nevezni, inkább a «kinek-kinek képességei szerint» szavak jelö-