Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben
167 1 5 6 9 2 4 12 11 14 15 Amilyen világos a példázat célzata általában véve, olyan bizonytalan az alapul szolgáló elbeszélésnek az értelme. Palesztinai szokás szerint a vőlegény megy a menyasszony elé, hogy őt új otthonába elhozza s hogy a vőlegény házában a lakodalmat megüljék. De voltak olyan esetek is, amikor a lakodalmat a menyasszony szüleinél tartották (pl. Judit 14,10; Tóbiás 7,15— 17). A jelen elbeszélés legjobban talán úgy volna érthető, ha feltételezzük, hogy a vőlegény jön a menyasszonyért. A menyasszony azonban az elbeszélésből, — talán szándékosan, — hiányzik. Van ugyan néhány régi kézirat, amely az 1. vs.-et úgy olvassa, hogy a szüzek a vőlegény és menyasszony fogadására mentek ki. De ha ez volna is az eredeti szöveg, — ami kétséges, — még akkor is áll, hogy a menyasszonynak a példázatban nincs szerepe. Itt csak arról van szó, hogy tíz szűz, azaz talán a nvenyasszony .'ifjúkori játszótársai kimennek a vőlegény fogadására. Már ez a kiindulópont is mutatja, hogy az elbeszélés erősen stilizálva van, vagyis Jézus azt úgy formálja, hogy alkalmas legyen a példázat értelmét szemléltetni. Ez különösen érezhető a következő verseken. Éppen azért helytelen az elbeszélés egyes vonásaihoz olyan okoskodó megjegyzéseket fűzni, mint hogy mimódon nem tudhatták a leányok, mikor jön a vőlegény, hiszen vőlegények pontosak szoktak lenni, hol kell .a fogadás helyét gondolni, vagy hogyan gondolhattak a leányok éjfélkor olajvásárlásra, stb. A példázat a vőlegénnyel Krisztust ábrázolja, aminthogy a zsidó írástudók a lakodalom képe alatt sokszor ábrázolták a messiási kort (v. ö. 9, 15; 63. lap!). A «szüzek« viszont a tanítványokat, ill a gyülekezetet példázzák. A tanítványok közt kétfélék vannak: «okosak», azaz előrelátók, akik minden eshetőségre felkészülnek, úgy, mint a példázatbeli szüzek, akik lámpájuk mellett edényeikben még olajat is visznek magukkal, hogy szükség esetén legyen készletük és a lakodalmas menel ünnepi fényében ne legyen hiba. Ezek az okosak vannak «készen» (v. ö. 24, 41> az Úr fogadására, bármikor jöjjön is. Velük szemben állanak a «balgatag» tanítványok, akik ugyan szintén várják az Urat, de mint a példázatbeli balgatag szüzek, nincsenek készen a vőlegény fogadására. Jézus megkülönböztetése arra is utal, hogy nem elégséges a gyülekezethez, a Krisztust váró tanítványok seregéhez hozzátartozni, hanem éppen «készen» kell lenni, ha az Emberfia eljön. Ehhez fűzi Jézus azt az intelmet, hogy a tanítvány számára elérkezhetik egy időpont, amikor vég^ legesen elmulasztotta az idejét annak, hogy készenlétbe helyezze magát. Azokra nézve, akik ezt a «készenlétbe helyezkedést» elmulasztották, áll a Vőlegényt Krisztusnak a szava: «Nem ismerlek titeket!» (Ez a felelet, valamint a künnmaradottak könyörgése emlékeztet 7,22—23-ra! . A példázat elbeszélésének a fogalmazása itt már teljesen a célzatos értelemtől függ. Ennyiben a példázat átmegy az allegóriába. Ennek ellenére óvakodni kell attól, hogy a példázatot allegóriának minősítsük s allegorikusán magyarázzuk (elterjedt, de nyilván helytelen pl. az olajnak a hitre vagy pedig az isteni kegyelemre való értelp mezése stb.). E példázat alapgondolatát fejezik ki Jézusnak Luk 12,35—36-ban megőrzött szavai is, melyek majdnem azt a benyomást keltik, minthá e példázatnak rövid kivonata volnának. 25, 14—30: Példázat a kiosztott tálenlomokról; v. ö. Luk 19,12—27. Mert úgy lesz, mint mikor egy ember, aki elutazott, hivatta szolgáit s átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a képességei szerint.
