Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

163 28 29 30 31 32 33 34 35 36 16 ahogyan a villámlás fellobban keleten és látható nyugatig, úgy lesz az Ember Fiának megjelenése is : ahol a dög, odagyülekeznek a saskeselyűk. Azoknak a napoknak a nyomorúsága után azonnal „elsötétedik majd a nap, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak" az égről és „a mennyei seregek" meginognak. Akkor feltűnik majd az Emberfia jele a mennyen. Akkor majd „jajgat a föld minden nemzetsége" s látják „az Embernek Fiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel." S elküldi angyalait „hangos kürtszóval", ezek pedig „összegyűjtik" az ő „választottait a négy világtájról az egek egyik sarkától a másikig." A fügefa szolgáljon példaképül! Mikor az ága már zsendül és levelet hajt, akkor tudjátok, hogy közel az aratás. így ti is, mikor mindezt látjátok, tudnotok kell, hogy közvetlenül az ajtó előtt van. Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem tűnik le, míg meg nem történik mindez. Menny és föld elmúlik, de az én beszédeim el nem múlnak. Azt a napot pedig és azt az órát nem tudja senki, sem a mennyei angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. 15. vs. v. ö. Dán 9,27; 11,31; 12,11. — 21. vs. v. ö. Dán 12,1. — 24. vs. v. ö. V. Móz 13,1—4. — 29. vs. v. ö. Ezs 13, 10; 34, 4; Jel 6,12—13. — 30. vs. v .ö. Zak 12,10-12; Dán 7,13-14. - 31. vs. v. ö. Zak 2,6; Ezs 27,13. A «vég» jele a Dániel prófétánál említett «pusztító utálatosság» lesz. A kifejezés abból az időből származik, amikor Antiochus Epiphanes rendeletére felállították a jeruzsálemi templomban Zeus szobrát. E rendelkezés következtében a templom elnéptelenedett, pusztasággá lett. Azért beszél a próféta «pusztító utálatosság>-ról (a bálványok utálatosak Isten előtt, v. ö. pl. Jer 32,35; 44,22; Ez 5,11; 6,9 s a bálványimádással együtt «utálatos» minden gonoszság). Mivel Jézus a tanítványoktól kért «jelet» Dániel próféta kifejezésével jelöli meg, melyet a zsidó apokaliptikus gondolkodás már közhellyé lett, azért alig állapítható meg, hogy tulajdonképen mire kell gondolni. A zsidó, írástudomány Dániel kifejezését a templomban felállított bálványra vonatkoztatta s lehet, hogy a legrégibb keresztyén gyülekezet ennek hatása alatl, Jézus szavát kapcsolatba hozta a Kr. u. 39 40. telén történt eseményekkel, midőn Caligula saját szobrát akarta felállíttatni a jeruzsálemi templomban, ami az egész zsidóságot a legnagyobb izgalomba hozta. Ebbe az irányba mutat, higy szövegünk szerint a «pusztító utálatosság» majd a «szent helyen», pzaz a templomban fog állani. Talán erre utal az evangélista által az olvasód nak szánt .megjegyzés is: «aki olvassa, figyeljen fel!» Viszont már Pál apostol (v. ö. II. Thess 2,3 kk-ben), — talán éppen Jézus szavával kapcsolatban, — a «gonoszság emberéről, a kárhozat fiáról» beszél, aki végezetül «Isten templomába ül és Istennek adja ki magát». Talán Pál apostol szavai alapján terjedt el igen korán (v. ö. már Did 16,3) Jézjs szavának olyan magyarázata, hogy azt a személyes Antikrisztus megjelenésére kell vonatkoztatni. Jézustól azonban, amint az ebből az eszchatológiai beszédből is világosan kitűnik, távol állott, hogy a jövendő folyását jövendöléssel mintegy megszabja s így Isten akaratát megkösse. Azért valószínűleg nem is helyes a ^pusztító utálatosság» kifejezést ilyen vagy hasonló konkrét történeti jelenségekre vonatkoztatni, hall*