Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

16 17 18 19 20 21 22 23 26 28 29 30 31 32 34 36 164 nem helyesebb úgy ítélni, hogy a Dániel könyvéből vett fogalom csak kép és tartalommal a beteljesedése fogja megtölteni. Jézus tanítványainak azt az utasítást adja, hogy meneküljenek, ha Izráel pusztulásának az ideje elközelít. Hogy milyen sürgős lesz a menekülés, azt mutatja az intelem, hogy az, aki a háztetőn tartózkodik, még a házból se ve­gyen magához .semmit, s aki a mezőn van, még egy felső ruháért se szaladjon haza. A helyzet súlyosságát jellemzi az a kép, hogy a terhes asszonyok és fiatal anyák boldogsága szomorúsággá változik s hogy a tanítvány azért könyörögjön imádságában, hogy ne a téli esős időszakban, vagy szombatnapon kelljen mene­külnie. Minél tovább tart a nyomorúság ideje, «melyhez fogható nem volt a világ kezdete óta mostanig s nem is lesz», annál nagyobb a kísértés, megpró­báltatás a .tanítványok számára. De Jézus azt ígéri, hogy Isten a «választottak» kedvéért megrövidíti e napok számát. A kísértés erejét csak növelik a min­denfelé feltűnő hamis Krisztusok. Ezektől óvja Jézus tanítványait. Ha az «Emberfia» eljön, akkor olyan fényességgel és hirtelenséggel tűnik fel, mint a villám: az eljövendő Emberfia nem rejtőzik előzetesen valahol, úgyhogy talán lei lehetne menni elébe a «pusztába», mint ahogy a zsidó írástudomány gon­dolta. Ahogyan nem lehet a villámot más égi jelenséggel összetéveszteni, úgy nem lehet kétség az «Emberfia» felől sem, ha eljön, hogy ő az. Egy rejtélyes, közmondásszerű ige a dögökre gyülekező saskeselyükről talán ugyancsak az Emberfia megjelenésének s az ítélet elkövetkezésének a bizonyosságát fejezi ki. A beszéd következő szakasza az Emberfia megjelenéséről szól s először az Ötestámentomból vett képekkel rajzolja a jelen világ összeomlását. Ekkor tűnik fel az Emberfia «jele» az égből Ion, — a beszéd nem ad közelebbi útba­igazítást arra nézve, hogy mi lesz ez a «jel'. — s .következik be a . «parusia», ahogyan az Emberfia megjelenését a görög szöveg az apostoli kor közkeletű szavával nevezi. Jézus az Emberfia parusiáját is Dán 7, 13—14 szavaival írja le, je­léül annak, hogy azt, ami Isten kezében van, nem hajlandó emberi szavakkal és a földi életből vett képekkel s képzetekkel kitölteni. Jézus csak annyit mond, hogy az Emberfia -nagy hatalommal és dicsőséggel» jelenik inajd meg: ez az isteni hatalom és dicsőség mutatja az Emberfia isteni méltóságát. Az alacsony­ság és megvetettség, amelyben Jézus, az Emberfia ott járt tanítványai közt, akkor megszűnik. Ugyancsak az Ötestámentomból vett képpel írja le Jézus a dicsőségében megjelent Emberfia művét is: összegyűjti a «választottakat», aki­ket Isten kegyelme kimentett a Sátán hatalmából és teljessé teszi rajtuk ezzel az üdvösség művét. Jézus minderre a fügefát állítja oda példázatként tanítványai elé: aho­gyan a fügefa kizöldülése, lombba borulása jelzi a nyár közeledtét, úgy mu­tatják az előjelek is, hogy «közvetlenül az ajtó előtt van» Krisztus eljövete­lének napja. Ehhez a példázathoz mérten mondja Jézus, hogy «ez a nemzedék» nem tűnik le, míg «mindez», t. i. amiről az előzőkben szó volt, be nem követ­kezik. A nemzedék» szónál valószínűleg a Jézus kortársait alkotó nemzedékre kell gondolni, ámbár a megfelelő görög szó jelenthet annyit is, mint «nemzeti­ség», azaz «az ugyanazon törzshöz tartozók összesége». Jézus e mondása lát­szólag a legközelebbi időre ígéri a Krisztus dicsőséges eljövetelét. De hogy óvatosaknak kell lennünk az ilyen irányú következtetések levonásában, azt mutatja mindjárt a következő mondat. «Azt a napot és azt az órát», t. i. az Emberfia megjelenésének napját és óráját nem tudja senki, még a Fiú sem, hanem csak az Atya. Mindkét vers tartalma beigazolódik Jézus munkájában, jóllehet a kettő egymással ellentétesnek látszik. Jézus egész messiási munkája arra irányult, hogy népét Isten királysága elközeledtének a hirdetésével Isten színe elé állítsa. Jézus tudta, hogy az ítélet napja fenyegető, kiszámíthatatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom