Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben
16 17 18 19 20 21 22 23 26 28 29 30 31 32 34 36 164 nem helyesebb úgy ítélni, hogy a Dániel könyvéből vett fogalom csak kép és tartalommal a beteljesedése fogja megtölteni. Jézus tanítványainak azt az utasítást adja, hogy meneküljenek, ha Izráel pusztulásának az ideje elközelít. Hogy milyen sürgős lesz a menekülés, azt mutatja az intelem, hogy az, aki a háztetőn tartózkodik, még a házból se vegyen magához .semmit, s aki a mezőn van, még egy felső ruháért se szaladjon haza. A helyzet súlyosságát jellemzi az a kép, hogy a terhes asszonyok és fiatal anyák boldogsága szomorúsággá változik s hogy a tanítvány azért könyörögjön imádságában, hogy ne a téli esős időszakban, vagy szombatnapon kelljen menekülnie. Minél tovább tart a nyomorúság ideje, «melyhez fogható nem volt a világ kezdete óta mostanig s nem is lesz», annál nagyobb a kísértés, megpróbáltatás a .tanítványok számára. De Jézus azt ígéri, hogy Isten a «választottak» kedvéért megrövidíti e napok számát. A kísértés erejét csak növelik a mindenfelé feltűnő hamis Krisztusok. Ezektől óvja Jézus tanítványait. Ha az «Emberfia» eljön, akkor olyan fényességgel és hirtelenséggel tűnik fel, mint a villám: az eljövendő Emberfia nem rejtőzik előzetesen valahol, úgyhogy talán lei lehetne menni elébe a «pusztába», mint ahogy a zsidó írástudomány gondolta. Ahogyan nem lehet a villámot más égi jelenséggel összetéveszteni, úgy nem lehet kétség az «Emberfia» felől sem, ha eljön, hogy ő az. Egy rejtélyes, közmondásszerű ige a dögökre gyülekező saskeselyükről talán ugyancsak az Emberfia megjelenésének s az ítélet elkövetkezésének a bizonyosságát fejezi ki. A beszéd következő szakasza az Emberfia megjelenéséről szól s először az Ötestámentomból vett képekkel rajzolja a jelen világ összeomlását. Ekkor tűnik fel az Emberfia «jele» az égből Ion, — a beszéd nem ad közelebbi útbaigazítást arra nézve, hogy mi lesz ez a «jel'. — s .következik be a . «parusia», ahogyan az Emberfia megjelenését a görög szöveg az apostoli kor közkeletű szavával nevezi. Jézus az Emberfia parusiáját is Dán 7, 13—14 szavaival írja le, jeléül annak, hogy azt, ami Isten kezében van, nem hajlandó emberi szavakkal és a földi életből vett képekkel s képzetekkel kitölteni. Jézus csak annyit mond, hogy az Emberfia -nagy hatalommal és dicsőséggel» jelenik inajd meg: ez az isteni hatalom és dicsőség mutatja az Emberfia isteni méltóságát. Az alacsonyság és megvetettség, amelyben Jézus, az Emberfia ott járt tanítványai közt, akkor megszűnik. Ugyancsak az Ötestámentomból vett képpel írja le Jézus a dicsőségében megjelent Emberfia művét is: összegyűjti a «választottakat», akiket Isten kegyelme kimentett a Sátán hatalmából és teljessé teszi rajtuk ezzel az üdvösség művét. Jézus minderre a fügefát állítja oda példázatként tanítványai elé: ahogyan a fügefa kizöldülése, lombba borulása jelzi a nyár közeledtét, úgy mutatják az előjelek is, hogy «közvetlenül az ajtó előtt van» Krisztus eljövetelének napja. Ehhez a példázathoz mérten mondja Jézus, hogy «ez a nemzedék» nem tűnik le, míg «mindez», t. i. amiről az előzőkben szó volt, be nem következik. A nemzedék» szónál valószínűleg a Jézus kortársait alkotó nemzedékre kell gondolni, ámbár a megfelelő görög szó jelenthet annyit is, mint «nemzetiség», azaz «az ugyanazon törzshöz tartozók összesége». Jézus e mondása látszólag a legközelebbi időre ígéri a Krisztus dicsőséges eljövetelét. De hogy óvatosaknak kell lennünk az ilyen irányú következtetések levonásában, azt mutatja mindjárt a következő mondat. «Azt a napot és azt az órát», t. i. az Emberfia megjelenésének napját és óráját nem tudja senki, még a Fiú sem, hanem csak az Atya. Mindkét vers tartalma beigazolódik Jézus munkájában, jóllehet a kettő egymással ellentétesnek látszik. Jézus egész messiási munkája arra irányult, hogy népét Isten királysága elközeledtének a hirdetésével Isten színe elé állítsa. Jézus tudta, hogy az ítélet napja fenyegető, kiszámíthatatlan