Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben
153 46 42 43 44 45 46 És senki sem tudott neki felelni egy szót sem, de nem is mert tóle attól a naptól fogva senki semmit kérdezni. 44. vs. v. ö. Zsolt 110,1. Az utolsó vitabeszéd nyiltan veti lel a kérdést, kicsoda a Messiás, a Krisztus. A kérdést nem ellenfelei, hanem maga Jézus teszi fel. Bár a zsidó írástudók nagyon sokat foglalkoztak a Messiás eljövetelével, egységes képük és reménységük az eljövendő felől nem volt. Az ótestámentomi ígéret alapján (V. ö. lEzs 9,1-7; 11,9; Jer 23,5-6; 33,14-18; Ez 34,23-24; Zsolt 89,20 kk., 132,10—11) nevezték őt «Dávid fiá»-nak, amivel nemcsak azt mondották, hogy Dávid házából, családjából fog származni, hanem hivatását, feladatát is megjelölték: a Messiás vissza fogja állítani Dávid birodalmát, a Messiás lesz «Dávid», aki népének pásztora (Ez 34,23). A «Dávid fia» név így megjelölte a Messiás dicsőséges méltóságát is. Jézus kérdésére, hogy kinek a fia lesz a Messiás, azonnal meg is kapja a választ. Jézus azonban a válasszal nem elégszik meg, hanem további feleletet kér arra a kérdésre, hogy a közkeletű messiási váradar lom, mely a «Dávid fia» névben is kifejezésre jut, hogyan fér össze a 110. zsoltárral. Ebben Dávid, akit akkor általában e zsoltár szerzőjének tartottak, «a Lélek által», vagyis a Szentlélektől ihletve a Messiásról, mint Uráról szól, akihez az «Úr», azaz Jahve, Isten mondja, hogy üljön jobbkeze felől. E zsoltárhely szerint |tehát Dávid a Lélek ihletése alapján tudott arról, hogy Isten a Messiást ,«jobbkeze felől ülteti», azaz őt isteni hatalmának osztályosává teszi, • míg csak ellenségeit lába alá nem veti». Tehát az írás isteni méltóságot tulajdonít a Messiásnak, holott a zsidók Dávid birodalmának visszaállítását vártak töle, vagyis íöldi királynak tekintették. A «Dávid fiá»-ra irányuló zsidó messiási remény és .az idézett zsoltárhely közt nyilván ellenmondás van. Jézus kérdése éppen arra keres választ, hogy mimódon lehetséges ez. Jézus ellenfelei adósak maradnak a felelettel, számukra ez a rejtély megfejthetetlen. A rejtély megfejtését az első keresztyénség abban találta meg, hogy Jézus, az alacsony sorban ,élő, megvetett Emberfia az az «Ür», akit Isten isteni dicsőségében részeltetett és jobbjára ültetett. Ezt a megoldást nem az első keresztyénség találta ímeg. Amikor Jézus teszi fel a kérdést az írástudóknak, már benne van az az igény, hogy ő a Messiás, a Krisztus, akiről Dávid a Lélek által ihletve szólt. De amikor Jézus ezt a kérdést ilyen formában teszi fel, ebben egyúttal benne van a közkeletű zsidó messiási remény visszautasítása is, mivel az a Dávid fiáról szóló ígéretet önző nemzeti kívánságainak és reménységeinek a színeivel festette át. — Első pillantásra azt lehetne gondolni, hogy Jézus vitakérdése általában az ellen a reménység ellen irányul, hogy Krisztus Dávid családjából fog megszületni. Azonban ez a feltevés helytelen. Jézus a (Messiás dávidi származását nem vonja kétségbe. Még kevésbbé lehet szó e vitakérdés alapján arról, hogy Jézus maga nem származott voljna Dávid családjából. Az Újtestámentom egyértelmű hagyománya tanúskodik Jézus Dávidfiúságáról, mindenek előtt a Máténál és Luk-nál közölt családfák, de azután Mát 9,27; 12,23; 15,22; 20,30; 21,9.15; stb. 'megszólítása, továbbá Rórn 1,3; II. Tim 2,8 is. Ha Jézus igénye, ill. a legrégibb keresztyénségnek erre vonatkozó hagyománya kétségbevonható lett volna, úgy a zsidó írástudomány harca az őskeresztyénség ellen ezt a lehetőséget nem hagyta volna kiaknázatlanul. Már iMáté Jézus isteni dicsőségére akart rámutatni, mikor ezt a vitabeszédet evangéliumába felvette.
