Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben
152 38 39 40 35 37 39 41,4 43 4< 4í teljes lelkedből és teljes érzületedből." Ez a nagy és első parancsolat. A második hasonló hozzá: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. 37. vs. v. ö. V. Móz 6,5. — 39. vs. v. ö. III. Móz 19, 18. A zsidó kegyesség számára égetően fontos kérdés volt, hogy megállapítsa, melyek «nagyok» a parancsolatok közt. Hiszen az írástudomány a törvényt felbontotta 248 parancsolatra és 365 tilalomra. E 613 «isteni» rendelkezés átláthatatlan sokaságában a vallási, erkölcsi, istentiszteleti, tisztulási parancsolatok mind egyformán fontosak és érvényesek voltak. De a gyakorlati életben a parancsolatok és tilalmak könnyen szembekerültek egymással. Ez kényszerítelt a «nagy» és «kis» parancsolatok közti különbségtételre (v. ö. 5,18—19). Innét érthető, hogy már az írástudók megpróbálták a törvény egész tartalmát egyetlen egy parancsolatban összefoglalni (v. ö. 51. lap!). Jézus csodálatos éleslátással foglalja össze az egész törvényt a szeretet parancsolatában, melyet az ötestámentomból idéz. Istenhez való viszonyunk hiánytalanul tiszta és helyes, ha a szeretet viszonya, és pedig azért, mert az embert teljesen, szívével, lelkével és érzületével Isten szol» gálatába állítja. De a szerelet viszonyába állítja Jézus az embert felebarátr jához is, és pedig oly módon, hogy a felebarátunkkal szemben tanúsítandó szeretet «mértéke» az önszeretetünk. Jézus ezzel nem korlátozza a felebaráti szerelet parancsát, hanem inkább azt mondja, hogy amint önszeretetünk korlátlan, úgy kell korlátlannak lenni a felebarátunk iránti szeretetnek is. A törvény summája, «parancsolat» a szeretet azért lehet, mert a Biblia gondolatvilágában a szeretet nem érzelem, amely spontán módon támad bennünk és független akaratunktól (mint ahogyan a mi gondolkodásunk érti a szeretetet), hanem indulat és pedig a tettekben megnyilatkozó szolgálat, a testvéri közősség akarásának és ápolásának az indulata (v. ő. 39. lap!). Isten, iránli szeretetünk és a felebaráti szeretet egymás mellé helyezése egyúttal azt is jelenti, hogy szeretetünket Isten iránt a felebaráti szeretet gyakorlása által mutatjuk ki. (v. ö. I. Ján 4,20). A keresztyénséget a «szeretet vallásá»-nak szokták mondani éppen e szakasz alapján. Ez nem áll olyan értelemben, mintha Jézus mondotta volna ki elsőnek a szeretet parancsolatát. Amint láttuk, Jézus az óteslámentomi törvényt idézi. Azonban ő emelte ki ezt a parancsolatot az ószövetségi rendelkezések és tilalmak tömkelegéből és tette a törvény központi tartalmává. Jézus állítja a felebaráti szeretet parancsolatát az Isten iránti szeretet követelménye mellé, s ;ő tanít meg arra, hogy Istent akkor szeretjük, ha felebarátupko|n gyakorlunk szeretetet. Végül az Ötestámentomban a felebaráti szeretet parancsolata csak a fajtestvérekre vonatkozik. Jézus szüntette meg ezt a korlátozást s adott a szeretet parancsolatának egyetemes érvényt. 22,41—46: Krisztus Dávidnak fia és ura; v. ö. Már« 12,35—37; Luk 20,41—44 2 Mikor a farizeusok együtt voltak, Jézus tett nekik kérdést s mondotta: Mit gondoltok a Krisztus felől? Kinek a fia? Ők azt felelték J neki: Dávidé. Erre ő azt mondta: Mimódon hívhatja azonban Dávid 1 őt a Lélek által urának, mikor így szól: „Az Úr azt mondta az én Uramnak : Ülj jobbkezem felől, míg csak ellenségeidet lábad alá nem j vetem"? Ha tehát Dávid őt urának nevezi, mimódon lehet neki fia?
