Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

146 22, 1 2 , 3 i 4 ; i ] 5 , 6 : 7 8 9 10 11 12 13 14 l 2 3 4 5 6 22, 1—14: A királyi menyegzőről; v. ö. Luk 14,16—24. Jézus megszólalva ismét példázatokban beszélt hozzájuk, mondván : A menny királysága hasonlit egy királyhoz, aki menyegzőt készített [iának. S elküldte szolgáit, hogy hívják meg a hivatalosakat a menyegzőre, de azok nem akartak jönni. Erre ismét küldött el más szolgákat s azt mondta: Mondjátok meg a hivatalosaknak: íme, elkészítettem lakomámat, levágtam ökreimet, hízott tulkaimat s minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre ! De ők ezzel mit sem törődve eltávoztak, egyik szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták a szolgákat, bántalmazták és megölték őket. Erre a király haragra gerjedt és elküldte katonáit, akik kiirtották ama gyilkosokat és városukat felégették. Azután így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma ugyan kész, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki a keresztutakra s hívjátok be a menyegzőre mind, akiket csak találtok. És ama szolgák kimentek az utakra s összegyűjtötték mind, akiket csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. így a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Mikor aztán a király bement megtekinteni a vendégeket, látott ott egy embert, akin nem volt menyegzői ruha. S azt mondta neki: Barátom, mimódon kerültél ide, holott nincs menyegzői ruhád ? Az pedig elnémul. Akkor a király így szólt szolgáihoz: Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külső sötétségre! Ott lesz sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. A két fiúról szóló példázat megmutatta, hogy a kegyesek és a nyilvánvaló bűnösök egyaránt engedetlenek Istennel szemben s hogy az utóbbiakban még több hajlandóság van megtérésre, mint amazokban. A gonosz szölőmunkásokról szóló példázat fokozta a zsidóság vallásos vezetői ellen emelt vádat, mikor arról szólt, hogy a vezetők hűtlensége és gonoszsága végromlásba taszítja Izráelt, egyúttal rámutatott egy új gyülekezet teremtésére. A királyi menyegzőről szóló példázat tovább viszi a megkezdeti gondolatsort s arról szól, hogy Isten a pogány népekből gyűjti össze királyságát, mivel Izráel konokul visszauta,sította hívását. A királyi menyegzőről szóló példázatnak az evangélista új bevezetést ad: Jézus továbbra is «példázatokban», azaz a példázat formájában szól hallgatóihoz. — A példázat története tele van olyan elemekkel, amelyek a késői zsidóság gondolkodásában megszokottak voltak. A zsidó írástudók is gyakran példázták Istent király képében (Isten király, 1. 22. lapl). Ugyancsak közkeletű hasonlat a messiási üdvkort menyegző képével ábrázolni, ez egyebütt is előfordul az evangéliumokban i Mát 9,13; 25,1 kk.; v. ö. Ján 3,29). Az elbeszélés szerint a király menyegzői lakomát készít fiának s szétküldi szolgáit, hogy hívják a «hivatalosakat», tehát azokat, akik már meg voltak híva, mivel a menyegző ideje elérkezett. De a hivatalosak vonakodnak,, sőt vonakodnak újabb hívásra is, (a kétszeres hívás menyegzőre Palesztinában, — úgy látszik, — szokásban volt; a második hívást a példázat Péld 9,2.5 szavaira emlékeztetve színezi ki). A meghívottaknak polgári elfoglaltságuk előbbre való, mint a részvétel a menyegzőn, sőt némelyek a király követeit bántalmazzák és megölik. Ezek a vonások már az alkalmazásra való tekintettel kerül-