Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

139 2,3 6 4 5 7, 8 9 11 12 13 14 15 16 17 12 feküdhetett. Ekkor küldi el tanítványait, hogy a 'közeli faluból egy szamarat hozzanak neki; az evangélista — valószínűleg Zak 9,9 félreértése következtében — Jézus iparancsát s annak teljesítését úgy írja le, mintha a tanítványok az állatot vemhével egyútt hozták volna el. A megbízás és annak keresztülvitele némi rokonságban van az utolsó vacsora előkészítésével (Mát 26,18 kk). Az evangélista nyilván úgy gondolta, hogy Jézus mindkét esetben csodás módon tudott gondoskodni szükségletéről. Ugyancsak maga az evangélista figyelmeztet arra, hogy Jézus jeruzsálemi bevonulása által teljesedik be Zak 9, 9 próféciája. Ezt az igét a zsidó írástudók is a Messiásra vonatkoztatták s így az első keresztyének számára fontos volt annak a megállapítása, hogy az Jézus életében valóra (vált. De Zakariás jövendölése egyúttal rávilágított arra is, hogy Jézus nem akar népeket leigázó messiási király lenni, hanem szelídséggel, szegényen, alacsony sorban jön népéhez. Ünneplésével maga a «sokaság», talán az ugyancsak Jeruzsálembe igyekvő ünnepi zarándokok csoportja tesz bizonyságot arról, ihogy benne látja a messiási királyt. Talán a ruhák leterítés^ is (így értendő (v. ö. II. Kir 9,13). De erre miítat mindenek előtt a «Dávid Fia» megszólítás (v. ö. 22,42-nél!). Nagy ünnepeken csendült fel a templomban az ú. n. Hallél-ének, amelynek egyik alkotó része a 118. zsoltár. Ebből a (Zsoltárból való a sokaság éneke is. «Hozsánna» eredetileg annyit jelent, mint «Isten, segíts meg!» és Jézus korában általában üdvöt kívánó üdvözléssé lett. A 118. zsoltár szavaival köszöntötték a Jeruzsálembe jövő zarándokokat: «Áldott, aki az Ürnak nevében jön, t. i. a templomba!» Azonban a zsidó írástudomány ezt az igét is kapcsolatba hozta a messiási üdvkorral így ezi a köszöntés a titokzatos «Eljövendő» («aki jön» v. ö 11,2) említésével ugyancsak a messiási királyra gondol s a «magasság»-ban lakozó Istentől kér kegyelmet Reá, aki ilyen szelíden, alacsony sorban jön. — Jézus bevonulása megdöbbenti, izgalomba hozza a várost, ahol a zarándokok Jézust prófétának mondják; az evangélista talán ennél a aszónál is az V. Móz 18,15-ben megígért messiási prófétára gondol. 21, 12—22: Jézus megtisztítja a templomot; v. ö. Márk 11, 15—19; Luk, 19,45—48; Ján 2,14-16. Azután Jézus bement a templomba s kiűzte mindazokat, akik a templomban eladtak és vásároltak, felforgatta a pénzváltók asztalait, a galambárúsok székeit és mondotta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezzék", de ti azt „latrok barlangjává" tettétek! Azután odamentek hozzá a templomban vakok és bénák s meggyógyította őket. Mikor pedig a papi fejedelmek és írástudók látták a csodákat, melyeket véghez vitt s hogy a gyermekek a templomban azt kiáltozták feléje: Hozsánna a Dávid Fiának! zúgolódtak s azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek ? Jézus pedig azt felelte: Igen! Sohasem olvastátok: „A kisdedek és a csecsemők szájával készítettél dicséretet"? Azután otthagyva őket kiment Betániába s ott töltötte az éjtszakát. 13. vs. v. ö. Ezs 56,7; Jer 7,11. — 16. vs. v. ö Zslolt 8,3. Jézus első útja Jeruzsálemben a templomba vezet, azonban nem azért, hogy ott csak áhítatot végezzen vagy áldozatot mutasson be, hanem azért, hogy