Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

138 30 34 21, 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 l nagyobb állomása s innét elindulva szólítja meg őt a két vak. «Dávid Fia» a Messiás közkeletű neve (v. ö. 9,27; 12,23; 15,22; 21,9) s a két vak kiáltása fezzel a megszólítással Jézust Jnyiltan a várt Messiásnak mondja. Jézus ezt a nevet nem utasította 'vissza, hanem teljesíti a két vak kérését, visziszaadja nekik ,szemük világát. Az elbeszélés rávilágít arra, hogyan teljesedik be — legalább egy vonatkozásban — Jézus jelenlétével a messiási üdvkorra vonatkozó ótestámentomi ígéret (v. ö. Ezs 35,5; Mát 11,5). Jézus Jeruzsálemben. 21, 1—25, 46. 21, 1—11: Jézus bevonul Jeruzsálembe; v. ö. Márk 11,1—10; Luk 19,29-38, Ján 12,12-16. Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfágéba, az Olajfák hegyére értek, Jézus előre küldött két tanítványt s azt mondta nekik: Menjetek az előttetek fekvő faluba s azonnal találtok ott egy megkötözött szamarat, vemhével együtt. Oldjátok el s hozzátok ide nekem! S ha valaki szól valamit nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, erre majd tüstént elengedi azokat. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, mely így szól: „Mondjátok meg Sión leányának, íme, a te királyod jön hozzád szelíden, szamárháton ülve és teherhordó állat vemhén". Erre a tanítványok elmentek s úgy cselekedtek, ahogyan Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat s vemhét, rájuk terítették felsőruhájukat s ő azokra ült. A sokaság nagyrésze pedig felsőruháit terítette az útra, mások gallyakat vágtak a fákról s azokat szórták az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig azt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki az Űr nevében jön, hozsánna a magasságban!" És amikor bevonult Jeruzsálembe, az egész város forrongásba jött s kérdezte: Kicsoda ez ? A sokaság pedig felelte: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta! 5. vs. v. ö. Ezs 62,11; Zak 9,9. — 9. vs. v. ö. Zsolt 118,25—26 A jeruzsálemi bevonulás történetével kezdődik mind a négy evangéliumban a nagyhét, melynek péntekjére Jézus halála esik. Márk adatai, valamint Ján 12,1 alapján arra lehet következtetni, hogy történetünk a hétnek első napjára (egy «vasárnap»-ra) esett. Nemcsak Máté, hanem a többi evangélista is a beteljesedett prófécia fényében és világításában látják az elbeszélt eseményt s önkénytelenül Zak 9,9 színeivel írják le. Nem indokolatlan az a feltevés, hogy Jézus maga tudatosan és szándékosan 'alakította bevonulását Jeruzsálembe úgy, ,hogy az megfeleljen a prófétai jövendölésnek. Viszont Ján 12,16 megjegyzése larra mutat, hogy ezt a tanítványok sem ismerték fel azonnal, hanem csak Jézus megdicsőülése után ébredtek tudatára annak, ami történt. Ebből ikövetkezik az is, hogy a jeruzsálemi bevonulás nem lehetett olyan nagyszabású tüntetés, mint amilyennek azt rendesen, leginkább Mát 21, 11 benyomása alatt gondolni szokták. Jézus kelet felől közeledik a városhoz, ahol az Olajfák hegyének kb. 820 m magasra nyúló csúcsai húzódnak. Először Betfagéba ér, amely már talán Jeruzsálem külvárosaihoz tartozott s az Olajfák hegyének nyugati oldalán