Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe

132 20, 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Mát 20,16; Luk 13,30; Márk 10,31) közmondásszerű ige szolgál. Jézus ígéri a most utolsóknak, a megvetett és lenézett tanítványoknak, hogy az Isten királysága új .világrendjében elsőkké lesznek, a most elsőket, a hatalmasokat és előkelőket pedig fenyegeti, hogy majd az utolsó helyre kerülnek. A tárgyalt szakasz állandóan váltakozva használja az «Isten, ill. menny királyságába bemenni» (23—21. vs.), «az örök életet elnyerni» (16. vs.; vagy oda «bemenni» (17. vs.) vagy «örökségül nyerni» (29. vs.) és «üdvözülni» (pontosan; «megmentetni» 25. vs.) kifejezéseket. Ezek a megjelölések lényegileg ugyanazt mondják: az «őrök élet»-et Isten királyságában nyerjük el. Akit az Isten megment a halál hatalmából, vagyis akinek üdvösséget ad, az «megy be» az örök ,életbe. Az l'Tjszövetség szerint tehát az örök élet Isten .királyságának a létformája, de azt nem szabad úgy értelmezni, mintha az egyes hívő emberek élete az örökkévalóság felé meghosszabbodnék, hanem inkább az ember - bemegy» Isten királyságába s így nyeri el örökségül az örök életet, részesedik Isten örök életében. JiO, 1—16: Példázat a szőlőmunkásokról. A menny királysága hasonlít ahhoz a házigazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat béreljen szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal egy dénár napi bérben, elküldte őket szőlőjébe. Amikor a nap harmadik órája körül kiment, látott másokat, amint tétlenül álldogáltak a piacon. Ezeknek azt mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe s ami igazságos, megadom nektek. Erre azok elmentek. A hatodik és kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanúgy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment, megint talált másokat, akik ott álltak. Nekik azt mondotta: Miért álltok itt egész nap tétlenül ? Azok felelték : Mert senki sem fogadott fel minket. Erre azt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe. Mikor azután beesteledett, így szólt a szőlő gazdája ispánjának : Hívd elő a munkásokat és add meg nekik bérüket az utolsóktól kezdve az elsőkig. Erre odaléptek a tizenegyedik óra körül felfogadottak és fejenként egy-egy dénárt kaptak. Mikor azután az elsók léptek oda, ezek azt gondolták, hogy ők majd többet kapnak. De ezek is fejenként egy-egy dénárt kaptak. Amikor felvették, zúgolódtak a házigazda ellen mondván: Ezek az utolsók csak egy óra hosszat dolgoztak s őket mégis egyenlőkké tetted velünk, kik a napnak terhét s hevét szenvedtük. De ő egyiküknek így felelt: Barátom, nem cselekszem veled igazságtalanul! Nem egy dénárban egyeztél meg velem ? Vedd tehát a magadét és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Nincsen-e jogom a magaméval azt tenni, amit akarok ? Avagy te azért vagy irigy, mivel én jó vagyok ? így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók. A szőlőmunkásokról szóló példázat megszakítás nélkül csatlakozik az előző fejezet utolsó szakaszához. Az evangélista ezt a példázatot nyilván úgy értelmezte, hogy vele Jézus még jobban megvilágítja a Péternek adott feleletet. Erre mutat az a körülmény is, hogy a 19, 30-ban közöli ige a 20, 16-ban mégis-