Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe

133 16 12 1 2 3 4 6 7 8 9. 10 11 12 15 métlődik mintegy a példázat lezárásaként és tanulságaként. Ilyen formán — legalább az evangélista értelmezése szerint — ennek a példázatnak a főtartaLmát az teszi, hogy megmutatja, mimódon ("így» — mondja a 16. vs.!) lesznek az utolsók elsőkké s az elsők utolsókká. Erről azonban a példázat tulajdonképen nem szól, mert hiszen benne csak azt látjuk, hogy az utolsók az elsőkkel »•egyenlőkké lettek», vagyis azonos elbánásban részesültek. A példázatban a hangsúly nem is a szőlőmunkások viselkedésén van, hanem a birtokos gazda eljárásán. Ez adja meg a tulajdonképeni feleletet Péter kérdésére (19,27). A példázat elbeszélésanyagát a mezőgazdasági életből veszi. A szőlőbirtokos gazda ,korán reggel kimegy a piacra, ahol a bérmunkások gyülekeznek, hogy napszámosokat fogadjon fel. Fel is fogad munkásokat s megegyezik velük 1 dénár napszámban íkb. 1 pengő, ami a szokásos, viszonylag jó napszán^ nak feleli meg). Hasonlóan jár el a nap harmadik, hatodik és kilencedik óraijában. A zsidó órabeosztás a nappali órákat napkeltétől napnyugtáig számítja s ezt -az időt 12 egyenlő részre, <órá»-ra oszt ja. Az egyes órák hosszúsága attól függ, ,hogy mennyi idő telik el napkeltétől napnyugtáig: nyáron az órák hosszabbak, mint a tavaszi vagy őszi napéjegyenlőség ideje táján, télen viszont rövidebbek. Azért csak tavasszal és ősszel felel meg a harmadik, hatodik, stb. óra a mi időszámításunk szerint a délelőtti kilenc, tizenkét stb. órának. A nap harmadik, hatodik s kilencedik «órája- tehát napkeltétől a harmadik, hatodik, s kilencedik «óra». A felfogadott munkásokat mind kiküldi szőlőjébe s iaz utóbb felfogadottaknak az őket megillető, igazságos bért ígéri. Még nem sokkal a munkanap befejezte előtt (a munkanap napfelkeltétől napnyugtáig tartott) ,is fogad fel munkásokat, akik egész nap munka nélkül voltak, mert senki sem fogadta fel őket. - V. Móz 24, 15 értelmében a napszámosnak joga van arra, hogv a .munkanap végeztével megkapja bérét. Igv intézkedik a példázatbeli szőlőgazda is, hogy fizessék meg a munkásoknak a bért. Míg azonban eddig .a gazda eljárásában nein volt semmi szokatlan vagy feltűnő, most, a nélkül hogy a munkások egyes csoportjainak a teljesítményét a különböző munkaidő .alapján tekintetbe venné, minden munkás egyformán megkapja a teljes napszámot. Ez indítja a munkások első csoportját zúgolódásra. ők úgy érzik, hogy nekik nagyobb bérre van igényük, mint az utoljára jött csoportnak, mivel a nap terhét és hévségét szenvedték. A szőlőgazdának az eljárása ,teszi a példázatot azzá, amit Jézus mondani akar vele. A szőlőgazda Istent példázza, aki szuverén királyi hatalommal úgy s akkor állítja 'munkába az embert, mikor jónaK látja. Akik. mint Jézus követői is, elfogadták a munkára hívást, nem rendelkezhetnek Urukkal és Istenükkel, sem azzal, ami az övé. Ellenkezőleg, Isten szabadon cselekedheti a magáéval azt, amil akar. De az a mód. ahogyan Isten a tanítvánnyal rendelkezik s ahogyan neki «béréi» megadja, az tisztára jóság, kegyelem. Csak a számítás, amely mindig másokra tekintget és másokhoz méri önmagát és sorsát, fakad «irigység»-ből (a görög kifejezés szószerint annyit jelent, mint «a te szemed gonosz»; a képies kifejezés az «irigység, rosszindulat» megjelölésére szolgál, v .ö. Péld. 23,6; 28.22, továbbá fent 18. lap!). De Isten szuverén jóságának, kegyelmének meg kell szüntetni minden számítgatást, a világ javairól való lemondásra hivatkozást, büszkélkedést érdemekkel. így ez a példázat is mutatja, hogy Jézus nem zárja ugyan ki a vallásos gondolkodásból a «jutalom» fogalmát, amely már Péter kérdésében s Jézus feleletében ("19,27 kk.) megcsendült, de annak teljesen űj értelmet ad. A tanítvány szolgálata, Jézus követése, az erkölcsi magatartás megtermi gyümölcséi, éppen úgy. mint ahogyan az Istentől elszakadásnak, a bűn útján járásnak is megvan a zsoldja. Isten szolgálata azonban nem alapoz meg érdemet, amellyel az ember jogigényeket