Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
128 7 8 9 10 11 12 13 14 15 13 14 Isten örökérvényű akaratát tárja ellenfelei elé, akik viszont a Mózes által adott rendelkezésre hivatkoznak: számukra ez az Isten törvénye. De éppen ezt minősíti Jézus olyan engedménynek, melyet Mózes az emberi szívek keménységére való tekintettel tett, tehát azért, mert számításba vette, hogy azi életünket teljesen átjáró bűn «megkeményíti» a szívet Istennel szemben. Ezt az engedményt tehát nem lehet Isten örökérvényű akaratával szembeállítani. Aki eltaszítja a feleségét, hacsak a házasság az asszony paráznasága miatt már tulajdonképen úgy is fel nem bomlott, és mást vesz el, az minden körülmények közt házasságtörést követ el. Jézus döntése .mélységes megdöbbenést vált ki ott, ahol az asszony anynyira ki van szolgáltatva a férfi ösztöneinek, mint ahogyan az a zsidóknál, valóban megvolt. Ennek a megdöbbenésnek adnak kifejezést a tanítványok: ily körülmények között jobb volna a férfinak, ha egyáltalán ne^n alapítana családot. Erre Jézus egy hasonlattal felel, melyet mint maga is mondja, csak azok érthetnek meg, «akiknek megadatott», vagyis, akiknek Isten világította meg értelmét E szerint vannak olyan emberek, akik «eunuchok» születésüknél fogva, azaz úgy születtek, hogy nem tudnak megfelelni az I. Móz 1, 28-ban' adott; isteni parancsolatnak. Vannak olyanok, akiket nemzőképességüktől emberek fosztottak meg s végül Jézus szerint lehetnek olyanok, akik «magukat eunur chokká teszik», azaz lemondanak a házasságról s a család alapításáról <a menny királysága kedvéért», vagyis a végett, hogy teljesíthessék Isten akaratát a nekik juttatott életfeladat kerétén belül. Jézus nem arról beszél, hogy lehet valamiféle emberi, akár egyházi, akár állami felsőbbségi intézkedés, amely egyesekre, vagy bizonyos hivatásban állókra általában véve kimondhatná a házasságkötés, ill. családalapítás tilalmát. Még kevésbbé gondolt Jézus arra, hogy a tizenkettőnek, vagy az ő nyomukba lépő gyülekezeti munkásoknak nőblenségben kellene élniök. Csak arról van szó, hogy egyesek, — mint Jézus maga is — Isten által reájuk kirótt életrendnek ismerték fel, hogy asszonyt nem érinthetnek. 19, 13—15: Jézus megáldja a kis gyermekeket; v. ö. Márk 10,13—16; Luk 18,15-17. Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy kezét rájok téve imádkozzék. A tanítványok pedig feddették őket. De Jézus azt mondotta: Hagyjátok a gyermekeket s ne akadályozzátok abban, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a menny királysága. S azután kezét rájuk téve, eltávozott onnét. Kevés olyan bájos elbeszélés van az evangéliumokban, mint ez, amely a gyülekezet szívébe akarja vésni, hogy Jézus, a várva várt messiási király nem restell lehajolni a kis gyermekekhez s őket megáldani, — ahogyan elterjedt zsidó szokás szerint az atya minden szombat estéjén megáldja gyermekeit. Krisztus gyülekezetéhez a gyermekek elválaszthatatlanul hozzátartoznak, mert «ilyeneké a menny királysága». Jézus szava azonban nem tisztán a kis gyermekekre vonatkozik, hanem a gyermekeken példázza, hogy kik mehetnek be Isten királyságába (v. ö. 18,3, 1. 122. lap!).
