Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
127 5 6 7 8 1 9 1 10 11 12 l 2 3 4 5 6 válaszolta: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva „férfiúvá és asszonnyá teremtette őket" ? S azt mondotta: „Azért elhagyja a férfi atyját és anyját s ragaszkodik feleségéhez s lesz a kettő egy testté", úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Ember tehát szét ne válassza, amit Isten egybekötött. Erre azt felelték neki: De miért hagyta akkor meg Mózes, hogy (a férfi) „adjon elbocsátó levelet és úgy bocsássa el" (az asszonyt) ? Felelte nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket. De kezdettől fogva ez nem így volt. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét — paráznaság okát kivévén — és mást vesz el, házasságtörést követ el. Tanítványai erre azt mondották: Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb meg nem házasodni. De ő erre azt válaszolta: Nem mindannyian értik eztjaz igét, hanem csak azok, akiknek megadatott. Mert vannak eunuchok, akik anyjuk méhétől fogva így születtek s vannak eunuchok, akiket emberek tettek azzá s végül vannak olyanok, akik önmagukat tették eunuchokká a menny királysága kedvéért. Aki fel tudja fogni, az fogja fel. 4. vs. v. ö. I. Móz 1,27. — 5. vs. v. ö. I Móz 2,24. — 7. vs., v ö.' V. MózJ 24,1. A tanítványoknak adott oktatás után Jézus az evangélista elbeszélése szerint eltávozik Galileából Pereába, a Jordántól keletre fekvő tartományba, amelynek nagy részét akkor zsidók lakták. Az evangélista nyilván úgy tudta, hogy Jézus Pereában is zsidók közt tartózkodott és gyógyított betegeket. A 19. és 20. fejezeteket olyan elbeszélések és tanítások töltik mieg, amelyeket az evangélista Jézus munkálkodásának erre a szakára tesz. A közölt tanítások ismét jelentősek a keresztyén gyülekezet felépítésére nézve: a 19. fejezet Jézus döntésével világítja meg a házassági elválás kérdését, a gyermek helyét a gyülekezetben és a vagyon kérdését. A házassági elválásról már hallottunk a hegyi beszéd folyamán (v. ö. 5,31—32). Itt ez a kérdés újból előkerül Jézusnak egy a farizeusokkal foly,tatott vitabeszéde kapcsán. Farizeusok «kísértő» szándékkal kérdezik Jézust, remélve, hogy az erkölcsi (szigorúság, melyet a házassági elválás ügyében tanúsít, majd elkedvetleníti tőle a népet. Tudjuk, hogy a férfinak jogában állott feleségét eltaszítani a törvényben előírt formák betartásával, azaz u. n. elbocsátó levelet ikellett neki kiállítani (v. ö. 35. lapl). Itt a farizeusok azt akarják, hogy Jézus foglaljon állást a Hillel és Sammai iskolái közt fennálló eltérés tekintetében. Erre vonatkozik a kérdésnek az a megfogalmazása, hogy szabad-e a férfinek feleségét «akármi okból» elbocsátani. Jézus felelete utal mindenek előtt I. Móz 1, 27 értelmében a házasságra, mint Isten által a teremtéskor alkotott életrendre, amely magában foglalja, hogy a férfi fennálló vérségi kapcsolatainak az elszakításával ragaszkodik feleségéhez. A házasság éppen ezért az egész életre lekötő életrend. A házastársak «egy testté» lesznek, felbonthatatlan közösséget alkotnak. Mikor Isten a házasságot szerezte, ez nemcsak mintegy elvileg volt az akarata, hanem így van minden egyes esetben is. A házastársakat Isten kötötte össze, mintegy igába, ahogy a görög képies kifejezés mondja, azért semmiféle emberi törvény vagy jogszokás Isten müvét fel nem bonthatja, az Isten által létesített egységet szét nem szakíthatja. Jézus
