Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)
II. „A lélek halhatatlansága."
24 Harmati (id. h. 28. lap) súlyt helyez a Jézus halálával kapcsolatban előforduló kifejezésekre (ahol persze ismét nem jelent számára különbséget, hogy a szöveg nem „psyche"-t, hanem „pneuma"-t mond). De vájjon hova jutunk ilyen érveléssel? Az apostoli Hitvallásban arról teszünk bizonyságot, hogy Jézus Krisztus „alászállott a poklokra". Vájjon úgy kell-e ezt érteni, hogy Jézusnak a „halhatatlan lelke" szállott alá a poklokra? I. Pét. 3, 18—19 szövegének a magyar fordítása ezt az értelmezést látszik valószínűsíteni. Azonban, ha a görög szöveget vesszük elő, ahol „pneuma" áll, akkor ez az értelmezés azonnal összeomlik, mert a „pneuma" semmiképen sem azonos a „halhatatlan lélek"-kel. Tanácsos a modern írásmagyarázók közül elolvasni Schlatter magyarázatát („Petrus und Paulus nach dem ersten Petrusbrief", 1937, 136 k. lap). Schlattert Harmati igen szívesen idézi önmaga mellett (persze hibásan, mert Schlatter a Harmati által idézett helyeken sem beszél sehol sem a „halhatatlan lélek"-ről, ill. a „lélek halhatatlanságáról"). Az idézett hellyel kapcsolatban Schlatter egyenesen azt mondja: „Hogy Jézus ,szellemmé' (Geist) lett volna, ez nem Péter véleménye; ragaszkodik azon személy azonosságához, akin a megöletés és életrekeltés végbement". Ez magyarul azt jelenti, hogy Schlatter nem hajlandó Jézus halálában, ill. a halott Jézusnál a testet és a lelket egymástól elválasztani s Péter levelének szövegét is így érti. — Ugyancsak rendkívül tanulságos e tekintetben az, hogy Luther hogyan értelmezte Krisztus poklokra szállását. Amint Köstlin: Luthers Theologie, 2. kiad. 1901, II, 164 k. lpk.-on kifejti, Luther e tekintetben időnként nem teljesen egyformán nyilatkozott. Különösen tanulságos azonban 1533-ban Torgauban mondott prédikációja Krisztus poklokra szállásáról. Luther itt arról beszél, hogy a poklokra szállásról mennyi mindenféle kiszínezés, spekuláció van elterjedve. Majd azt írja: „Az ilyen haszontalan kérdéseket hagyjuk el s tartsuk magunkat szivünkben és gondolatainkkal az Apostoli Hitvallás szavához. Ez pedig azt mondja: Hiszek az l'Jr Jézus Krisztusban, Istennek Fiában, aki meghalt, eltemettetett és alászállt a poklokra. Ez pedig azt jelenti: 'hiszek) az egész személyben, aki Isten és ember, s aki teste és lelke szerint, a kettőt egymástól el nem választva született Szűz Máriától, szenvedett, halt meg és temettetett el. Ennek értelmében itt sem szabad szétválasztanom, hanem hinnem kell s azt kell mondanom, hogy Krisztus, Isten és ember egy személyben szállt alá a poklokra, de nem maradt ott, amint a 16. zsoltár mondja: Nem hagyod lelkemet a pokolban, s nem engeded, hogy a Te Szented enyészetet lásson. „Lélek"-nek azonban a Szentírás szóhasználata szerint nem a testtől elválasztott létezőt nevezi, mint mi, hanem az egész embert, úgy mint ahogy Isten Szentjének nevezi magát." (Luther erl. kiad. 19, 44). Ehhez még hozzátehetjük, hogy a Formula Concordiae kimondottan hivatkozik Luthernek erre a prédikációjára, azt irányadónak minősíti s megállapítja: „az egész személy, Isten és ember szállt alá eltemettetése után a poklokra, győzte le a Sátánt" (v. ö. a hitvallási iratok 1930.-Í kiadását, 1055. lap, ahol az 1050—1052. lapok közlik Luther fenti prédikációjának legfontosabb részleteit is!). Jézus és a lator. De nem bizonyítanak a lélek halhatatlanságára vonatkozólag a többi, Harmati által felhozott helyek sem semmit. Legtöbbször persze Jézusnak Luk. 23, 43-ban foglalt szavára hivatkoznak s Harmati ezt az igét olyan pőrölynek mondja, „mely minden ellenvéleményt szétzúz" (22. lap). Azonban Jézus e helyen nem azt mondja a latornak, hogy az ő (halhatatlan) lelke lesz együtt a lator (halhatatlan) lelkével a paradicsomban, hanem egyszerűen: „Ma velem leszel", azaz te, a lator, s itt megint nincs különbség test és lélek közt. Ha a Formula Concordiae és Luther hivatkozott prédikációja szerint Krisztus poklokra szállásánál nem szabad egyszerűen szétválasztani testet és lelket, Istent és embert Krisztusban, akkor ugyanez áll
