Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 2. fejezet. A Szentírás, mint az írásmagyarázat tárgya
ban „papíros-pápává" lett, kiváltképen akkor, amikor csalhatatlanságát kiterjesztették az üdvigazságokon túl a benne foglalt profán adatokra is. Inspiráció és „történeti" szemlélet Egyes teológusok már a 17. század vége felé kezdték észrevenni, hogy az inspiráció-tan nincs összhangban avval, amit a Szentírás önmagára nézve tanúsít. Ezért kezdték megszűkíteni az inspiráció-tant olyan formában, hogy nem az egész Szentírás inspirált-voltáról beszéltek, hanem az inspirációt csak az üdvigazságokra vonatkoztatták, ill. korlátozták. Ez más szóval azt jelentette, hogy a Szentírásban található profán (történeti, földrajzi stb.) adatokat nem vonták bele az inspiráció hatáskörébe, azok a Szentírás „emberi" oldalához számítottak. Az ó-protestáns inspiráció-tan szétesési folyamata azonban itt nem állott meg. A 18. században uralomra jutott felvilágosodás teljesen széttörte és feloldotta a hagyományos inspiráció-tant. Először katolikus teológusok kezdték a Szentírás keletkezésének, főként a kánon kialakulásának, a Szentírás nyelvének és szövegének kérdéseit vizsgálni. Katolikus teológusok mutattak rá arra, hogy a Szentírás, mint kánon hosszabb fejlődés során alakult ki s ez azt is jelentette, hogy egyes iratok (pl. a katolikus levelek vagy Jel.) kanonikus (és egyúttal inspirált) jellegét az egyház csak hosszas tusakodások és ellenmondások legyőzése után ismerte el. Ugyanők mutatták ki, hogy a bibliai szövegben mennyi szövegváltozat van. Nem egészen könnyű tehát megállapítani, hogy melyik az inspirált szöveg, kivált, ha az általánosan elfogadott szövegben vannak megromlott helyek is. Mindezzel a katolikus teológusok nagyon nyomatékosan mutattak rá a Szentírás „emberi" oldalára. Jórészt ezektől a katolikus teológusoktól vették át ennek az újszerű történeti kutatásnak a szempontjait és eredményeit a felvilágosodás hatása alá került protestáns teológusok. így mulatta ki Semler János (1725—1791) hallei professzor, hogy α Szentírás iratai emberi módon keletkezett írások. 1 6 Más teológusok vizsgálódásaik során megállapították, hogy a Szentírás nyelvezete egyezik korának nyelvével és az egyes szentírók szerint változik, stb. Mindezek a ma nekünk magától értődő felismerések a 18. század folyamán forradalmi változást indítottak el a teológiai gondolkodásban, főként a Szentírás-tudományban. így a felvilágosodás korában indult el az a törekvés, hogy a Szentírást a történeti kutatás és szemléletmód segítségével vizsgáljuk és értsük meg, más szóval tehát úgy tekintsük, mint emberi módon keletkezett írásművet. Ez a Szentírásnak az ú. n. „történeti szemléletmódja". A felvilágosodás gondolkodásmód95
