Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 2. fejezet. A Szentírás, mint az írásmagyarázat tárgya
jának a vérünkbe átment hatása alatt szoktuk meg, hogy a Szentírást is beleillesszük egyéb ránk maradt régi irodalmi termékek és kútfők sorába s ezekhez hasonlóan vizsgáljuk azokat a történeti és filologiai kutatásnak más kútfők vizsgálatánál is bevált módszerei szerint. Sőt tulajdonképen sokszor úgy volt, hogy a történeti kutatás módszereit akárhányszor a Szentíráson próbálták ki először. így vizsgálták a Bibliában foglalt iratokat mint történeti kútfőket a „hitelességük" szerint; hogy t. i. az egyes iratok szerzőjére és keletkezésére vonatkozó egyházi hagyomány megbízható-e. De ugyancsak vizsgálták az egyes iratokat a bennük foglalt tudósítás vagy elbeszélés „hitelessége" szerint is, tehát pl. hogy az evangéliumokban elbeszélt történet vagy Jézus szavai, vagy a prófétáknak tulajdonított beszédek „hitelesek-e". Ennek a szemléletnek a során lett az Ószövetség Izráel vallása és története kútfőjévé, az Újszövetség pedig a keresztyénség keletkezésének a legfontosabb forrásgyűjteményévé, dokumentumává. 1 7 A Szentírás történeti szemlélete rendkívül nagyjelentőségű és értékes eredményeket érlelt. Ezeket az eredményeket a teológiai kutatás nem nélkülözheti, jelentőségüket nem csökkentheti, de nem is nagyíthatja. Ennek a kutatásnak a nyomán tárult fel előttünk Izráel története és vallásának a kifejlődése, történeti alakulása, amennyire az általában történeti kutatással megismerhető. Ugyanez a történeti kutatás igyekezett megragadni Jézus történeti személyét, amikor beleállította népe környezetébe, feltárta azokat a teológiai, társadalmi és gazdasági viszonyokat, melyek közepette működött. Ugyanúgy igyekezett a történeti kutatás felderíteni a keresztyénség keletkezését: az egyház .megalakulását, legkorábbi történetét, viszonyát a korabeli zsidósághoz, kapcsolatait az egykorú pogány vallásokkal, a társadalmi és gazdasági viszonyokkal. Mindennek révén ma jóval világosabban látjuk pl. Jézus igehirdetésének a történeti előfeltételeit és hátterét, de egyúttal eredeti értelmét is, mint néhány emberöltővel ezelőtt. Ugyanígy egészen más, sokkal összefüggőbb és szemléletesebb ismereteink vannak az őskeresztyénség kialakulásáról és életéről, Pál apostolról és teológiájáról, stb. Mindezek a kutatások nemcsak történeti szempontból jelentősek, hanem alapvetően fontosak az egyház és igehirdetése tekintetében is. Ez a történeti kutatás segített hozzá bennünket ahhoz, jhogy jobban megismerjük és jobban meg tudjuk érteni pl. az ószövetségi „törvény" értelmét, a próféták alakját és üzenetét. Ugyanez a helyzet Jézus evangéliumánál és az apostoli kérügmánál is. Ennek ellenére a történeti kritika alkalmazása a Szentírásra súlyos belső harcokat eredményezett a keresztyénségben, elsősorban a protestáns egyházakban, amelyeknek a teológiai kuta96
