Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 7. fejezet. Teológia és egyház

Miért van szükség teológiára? Az evangélium örömüzenete az egész embert veszi igénybe. Ezért találkozunk az Újszövetségben ismételten olyan intelmek­kel, amelyekben pl. Pál apostol arra buzdít, hogy egész valónkat, testünket és értelmünket szánjuk oda Istennek Krisztus szolgá­latára (Rm. 12, 1—2; v. ö. Ef. 5, 10 és 17). Hasonló ehhez az a követelés, hogy a keresztyének legyenek az Isten temploma (1. Kor. 3, 17). Másutt az apostol áldásként kívánja övéinek, hogy a békesség Istene „szentelje meg őket .teljesen mind szel­lemüket, (πνεΰμα) mind lelküket (ψυχή) mind testüket" (1. Tessz. 5, 23). A keresztyén hit tehát nem szól kizárólag az ember ér­zelemvilágához vagy akaratához, hanem igénybe veszi értelmi képességeit és ezzel együtt ismerő erejét is. Mivel tehát a ke­resztyén hit az egész embert igénybe veszi és teljesen Isten szolgálatába állítja, azért a hit nemcsak megvilágosítja értel­münket és foglyul ejti azt, hanem magában foglalja azt a köve­telményt is, hogy α Lélek által megvilágosított és megújított ér­telem adjon számot önmagáról és a hit dolgairól. Az értelemnek ez az önmagának számot adó tevékenysége a teológia körébe tar­tozó művelet. A teológia segítségével tehát az egyház tudato­sítja, imás szóval: a Lélek által megvilágosított értelem világí­tásában szemléli és vizsgálja önmagát, vizsgálja a kinyilatkoz­tatás titkait, az egyház útját a történelemben, viszonyát a világ­hoz és szolgálatát a világban. Amikor azonban elfogadjuk az isteni kegyelem ajándékát, azt hitünkben elsajátítjuk, és az evangélium üzenetéről, Isten ajándékáról másoknak is tanúbizonyságot teszünk, akkor azon­nal kísért a tévedés és elferdítés lehetősége is. Ez ugyanúgy le­hetséges, mint ahogyan jóra törekvő akaratunk és lelkiismere­tünk tévútra-kerülhet akkor is, ha Istennek akar szolgálni. Az evangélium örömüzenetének a tolmácsolása az Istentől elsza­kadt világban állandóan azt a követelményt rejti magában, hogy igehirdetésünk keresse meg azokat a fogalmakat és kifejezési formákat, melyekkel az evangélium üzenetét a bűnös ember számára érthető módon megszólaltathatjuk. A legkezdetlegesebb formában ez akkor történik, amikor az Írást lefordítjuk vala­mely nép nyelvére. De ugyanez történik akkor is, amikor akár az igehirdetés során, akár a tanítás folyamatában egyszerű em­bereknek és művelteknek, gyermekeknek, ifjaknak és öregek­nek kell hirdetnünk az igét. Akkor is, amikor az igét „tisztán és igazán" igyekezik az egyház hirdetni, folytonosan abban a ve­ss edelemben forog, hogy tévútra kerül, sőt fenyegeti az egyházat egyenesen a tévtanítás veszedelme is. Az evangélium üzeneté­nek tévtanítások által történt meghamisításáról tanúskodik az egyház története. Ezért jelentkezik már az őskeresztyénségben, 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom