Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
II. rész. A keresztyén teológia - 6. fejezet. A teológiai eszmélés
mérhetetlen távlatait nyitja meg az emberiség előtt és az emberiség az evangélium útján halad a földön beteljesülő Isten országa felé. A civilizáció terjedése, a rohamos technikai haladás, régi, egykor félelmetes népbetegségek és fertőző járványok sikeres leküzdése, az átlagos életkor meghosszabbodása és a lakosság számának szinte ugrásszerű emelkedése az egyre magasabbra ívelő fejlődés reménységét csillogtatta meg az európai népek előtt. A népek politikai és gazdasági vezetői pedig megfeledkeztek az osztályharc egyre erősebb kiéleződéséről, arról, hogy csak vékony rétegek jóléte emelkedett, de a nagy tömegek az egyre fokozódó kizsákmányolás miatt mindinkább elnyomorodtak. A századforduló polgári társadalmát így valami sajátságosan felületes és talmi polgári „kultúroptimizmus" töltötte el. Ez a kispolgári életformává elsekélyesedett és sokszor egyenesen nyárspolgárivá torzult gondolkodás azonban már az első világháborúban halálos döfést kapott. A világháború vesztes államainak az összeomlása, az annak nyomán fellépő politikai és gazdasági zűrzavar, az egyre fokozódó gazdasági válság, a munkanélküliség réme és nyomorúsága, végül pedig az októberi forradalom diadala a polgári társadalmat — főként a háborúban vesztes államokban — tehetetlen, sokszor siránkozó peszezimizmussal töltötte e'l. Ennek a hangulata átcsapott a győztes államokba is. Az európai népek pesszimizmusának adott megrázó kifejezést Spengler Oswald (1880—1936) nagyszabású kultúrfilozófiája, a „ Der Untergang des Abendlandes", melynek első kötete a világháború utolsó évében, 1918-ban, második kötete pedig 1922-ben Németország gazdasági összeomlásának és politikai belső zavarainak, az inflációs éveknek a mélypontján jelent meg. Spengler történelem- és kultúrfilozóf iájának az alapgondolata az volt, hogy a történelem útja egymást váltó, kifejlődő és virágzásuk után fokozatosan lehanyatló kultúrák sorozata. Minden kultúrának megvan a maga kezdeti gyermek- és ifjúkora, melyből kifejlődik annak virágkora. A teljes érettség után azonban minden kultúrában egyformán jelentkeznek a bomlásnak és (hanyatlásnak a jelei, úgyhogy bekövetkezik a kultúrák elöregedése és végül is elhalása. Az egymást követő és váltó kultúrák kifejlődése, kivirágzása, elöregedése és lehanyatlása a történelem folyamatát ciklikusnak mutatja és relatívnak minősíti: Spengler történelemfilozófiájában a relativizmus radikális és minden pesszimista gondolkodást alátámasztó kifejezést nyert. Ugyanakkor természettudományi vonalon Einstein Albert relativitástanában is nagy erővel szólalt meg az „egyetemes relativitás" gondolata és világszemlélete. 2 9 59