Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 3. fejezet. A teológiai gondolkodás átalakulása a felvilágosodás kora óta

nak tekinti, amelyet ismerése által vesz a hatalmába. Az egyik oldalon van tehát az ember érzékszerveivel és értelmével, egy szóval ismerőképességével, a másik oldalon pedig „a világ", úgy ahogyan „önmagában" van, függetlenül a mi megismerésünktől (ez Kantnál a „Ding an sich"). A világot sohasem ismerjük meg úgy, amilyen függetlenül a mi ismerésünktől, hanem mindig csak úgy, ahogyan ismerésünk számára jelentkezik, ahogyan ismerő szerveink megadott edényeibe, „kategóriáinkba" belefér és belesimul. Az a világ tehát, amelyet meg akarunk ismerni, számunkra sohasem a maga önmagában létező valóságában jelentkezik, hanem mindig úgy, hogy azt máris formálják a mi ismerésünk előzetesen („a priori") meglévő kategóriái. Evvel szorosan összefügg egy másik mozzanat. Ha a világot meg akarjuk ismerni, — és ez mindig azt jelenti, hogy a megismeréssel együtt 'hatalmunkba is akarjuk venni, — akkor a világot, anntík. jelenségeit racionálissá kell tennünk. Racionálissá pedig úgy tesszük a világot, hogy alávetjük értelmünk törvényeinek. Ε törvények nem az önmagában adott világ (a „Ding an sich") jelenségei, hanem értelmünk kategóriái, melyekkel mi racionalizáljuk és rendszerbe foglaljuk a világ jelenségeit. Így számlálja és méri az ember a jelenségeket. Szélességi és hosszúsági fokok szerint beosztott hálót feszít ki a mennyboltozatra és a földfelületre, hogy azt a maga számára szemlélhetővé tegye. Méri a hangot és a fényt hullámok rezgésszámával. Szétbontja az „anyagot" elemekre és az elemeket mérhető atomokra. Beosztja a növény- és állatvilágot fajtákra, a történelmet évekre és évszázadokra. Magát az embert is felboncolja, lelki világát kísérletekkel igyekezik mérhetővé tenni. S mindezt azért, hogy az egész világ racionálissá váljék és törvényszerűségekben ragadhassa meg. Ami pedig ezen a racionálissá tett törvényszerűségekbe foglalt és így ismerő képességünknek alávetett jelenségvilágon túl esik, vagy ami ismerőképességünk számára nem fogható fel, az ennek a racionális-tudományos gondolkodásnak a számára nem is létezik. Ez a racionális-tudományos gondolkodásmód döntő módon határozta meg az európai gondolkodásmódot a 19. század elejétől fogva, alapvető módon formálta a .teológiai gondolkodást is. Hogyan érinti a racionális-tudományos gondolkodás a teológiát? Amiint láttuk, a teológia hagyományos értelmezésének egyik alaptétele az volt, hogy Isten megismerhető emberi értelmi képességeinkkel. Ezt a meggyőződést a teológiához hasonló formában vallotta a filozófia is. Ez tehát az egész európai gondolkodásnak alapmeggyőződése volt. A filozófia is ennek az alapmeggyőződésnek az értelmében alakította ki és helyezte homloktérbe a felvilágosodás idején a természeti, illetve észvallást és tette a 35