Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
II. rész. A keresztyén teológia - 3. fejezet. A teológiai gondolkodás átalakulása a felvilágosodás kora óta
Sok minden átment belőle gyülekezeteinkbe is, úgyhogy a gyakorlati lelkészi munka állandóan találkozik a gyülekezeti tagoknál olyan mozzanatokkal, amelyek ebből a régi teológiai gondolkodásból származnak. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy vannak ennek a teológiai gondolkodásnak számunkra is alapvető értékei. Ilyenekként főként három szempontot lehet megemlíteni: 1. a teológia igazi forrása Isten kinyilatkoztatása: ma még inkább látjuk, hogy igazi teológiáról csak ott leihet szó, ahol Isten kinyilatkoztatja magát és ahol ezt a kinyilatkoztatást tudjuk megragadni; 2. minden igazi teológia egyházias jellegű: hozzá van kötve az egyházhoz, csak az egyházon belül tud élni és lélekzeni; viszont fordítva az egyház sem lehet meg a teológia szolgálata nélkül; végül 3. a teológiai kutatás sohasem maradhat meg az értelmi megismerés síkján: mindig gyakorlatilag akar megvalósulni a teológiai kutatónak és az egész egyháznak az életében. I 3. FEJEZET A teológiai gondolkodás átalakulása a felvilágosodás kora óta Λ felvilágosodás és a teológiai gondolkodás A teológia hagyományos értelmezése a Szentírásban foglalt isteni kinyilatkoztatásra támaszkodott. Az ó-protestáns dogmatikusok a kinyilatkoztatást, pontosabban a különös isteni kinyilatkoztatást. amelyen a theologia revelata felépült, azonosították a Szentírással. Amikor azonban a 18. században a felvilágosodás áramlata egyre inkább elárasztotta az egész európai szellemi életet, éppen ezzel a dogmatikus gondolkodással ütközött össze és ez az összeütközés végzetessé lett a hagyományos teológiai gondolkodásnak az alapmeggyőződésére. Ez különösen két vonalon figyelhető meg: a felvilágosodás egyfelől aláásta a Szentírás „tekintélyét", másfelől pedig a filozófiai kritika kérdésessé tette a teol.giai gondolkodás szupranatural izmusát. A Szentírás „tekintélyé"-nek a megingása A felvilágosodás az embert, vagy pontosabban az emberi értelmet tette a dolgok mértékévé. A felvilágosodás gondolkodása tipikus „racionalizmus". Az ember értelmével hódítja meg a világot, mindent értelmével akar megragadni és megismerni. Ezért az egész világot értelmének az ítélőszéke elé állítja és csak 32