Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

I. rész. „Teológus" és „teológia" - 3. fejezet. A teológia és a hit engedelmessége

(megh. 420-ban), amikor azt írja: „Krisztus egyházában igein nagy kárt tesz, ha a laikusok jobbak, mint a klerikusok."

7 Ezt a veszedelmet Krisztus szolgái csak akkor kerülhetik el, ha valóban „feddhetetlen a lelkiismeretük az Isten és az emberek előtt mindenkor" (Csel. 24, 16), vagy más szóval, ha valóban „új életben" (Rm. 6, 4) járnak. Ezt az „új életet" nem tudjuk magunkra erőszakolni akaratunk elhatározásával, szorgalmas önneveléssel, még kevésibbé tudjuk szigorú aszkézissel magúinkból kitermelni. Ment akaratunk tehetetlen s az új élet a Szentlélek gyümölcse: Krisztus nélkül „semmit sem cselekedhetünk" (Jn. 15, 5). De azt is tudjuk, hogy Krisztus maga akar formálni bennünket, hogy hasonlókká legyünk „az ő képmásához" (Rm. 8, 29) és tükröztessük az ő dicsőségét (2. Kor. 3, 18). Azt is jól kell tudnunk, hogy az új élet, a hitnek a gyümölcsei nem érdemek az Isten előtt, melyekkel biztosíthatnánk magunknak az üdvösséget. De ugyanakkor tudjuk azt is, milyen nagy hangsúly vain az Újszövetségben azon, hogy akik nem tudnak elszakadni az ó-ember bűnös életétől és „a testnek cselekedeteit" viszik véghez, „Isten országának örökösei nem lesznek" (Gal. 5, 19—21).

8 Ezért azoknak, akik Krisztus tanítványai, és neki akarnak szolgálni az egyházban, akik a megbékélés evangéliumának a követségében járnak, el kell szakadniok a bűn világától, meg kell zabolázniok a „test" indulatait. Mint azoknak, akik versenyben állanak, mindenben fegyelmezniük kell maglikat: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél; úgy küzdök, mint aki nem levegőt vagdos, hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek" (1. Kor. 9, 26—27). Szentéletű szolgálat „Gyakorold magadat a kegyességben!" — inti az apostol Timoteust (1. Tim. 4, 7). A tanítványnak Krisztusban kell élnie: „Élek immár, de nem én, hanem Krisztus él bennem..." (Gal. 2, 20). A Krisztusban való élet pedig a Krisztus iránti engedelmességnek az alázatos élete. Ez az élet az igéből táplálkozik. Ezért elengedhetetlen számára, hogy naponként, rendszeresen figyeljen Isten igéjére, az evangélium üzenetére. Minden nap elcsendesedik, hogy meghallja Isten akaratát és alázatos eszközzé váljék Ura kezében. Az írást tanulmányozza szolgálata szempontjából, — evvel teológiai munkát folytat, — de ugyanakkor keresi, mit üzen neki személyesen is Isten igéje és engedi, hogy a Lélek az ige által formálja életét. Ahogyan pedig a keresztyén ember sohasem lehet magában, nem menekülhet el társai közül a magányba, hogy ott remete19