Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

I. rész. „Teológus" és „teológia" - 3. fejezet. A teológia és a hit engedelmessége

Ez más szóval azt jelenti, hogy a keresztyén ember Krisztusért, az ő váltságáért és a hitében elnyert bűnbocsánatért „igaz" (iustus) Isten színe előtt, mert Isten Krisztusért elfogadja őt igaznak. Azonban ha a keresztyén ember magára tekint és azt nézi, hogy a bűn és a bűnös kívánság még mindig uralkodik tagjaiban, akkor bűnös. Ezért mindannyian, legyünk akár kezdő keresztyének, akár hitben előbbrehaladottak, minden nap egyformán rászorulunk Isten foűnbocsánatára. De egyúttal valljuk is a Harmadik Hitágazat magyarázatával, hogy Isten nekünk Krisztusért „naponként minden bűnt bőséggel megbocsát". Annak, aki az egyház szolgálatára nyer elhívást, mint ilyen kegyelmet nyert bűnösnek kell készülnie erre a szolgálatra és mint ilyen keresztyénnek kell azt végeznie. így gyakorolja magát abban, hogv — minit Pál apostol, — „feddhetetlen lelkiismerete legyen az Isten és az emberek előtt mindenkor" (Csel. 24, 16). Ilyen értelemben áll a tanítvány előtt az a követelmény, hogy „a föld sava" és a „világ világossága" legyen (Mt. 5, 13— 14). Jaj annak a pásztornak, akire ráillik Pál apostolnak a jellemzése a magabiztos, kegyes „zsidó"-ról, (mi azt mondhatjuk a kegyes ,,hívő"-ről): „Miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között" (Rm. 2, 17—24). Ellenkezőleg mindenkinél, aki egyházi szolgálatra készül vagy abban áll, úgy kell lennie, ahogy az apostol mondja: „Ajánljuk magunkat mindenben mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben,... tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélkül való szeretetben, igazmondásban, Isten erejében ..." (2. Kor. 6, 4—10). Mit követel Krisztus az egyházi szolgálatban állóktól? Aki egyházi szolgálatban áll vagy arra készül, annak minden nap gondolnia kell arra, amit Krisztus mond tanítványainak: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek" és „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretemben" (Jn. 15, 14. és 10). Ez a parancsolat átfogja azoknak az egész életét, akik Krisztus szolgálatában állanak. Kriszitusnak a „papok" felé nincs olyan különleges parancsolata, amely ne szólna ugyanakkor minden más tanítványa, minden más keresztyén felé is. Nincs úgy, mintha az egyházi szolgálatban állók vagy ilyen szolgálatra készülők felé magasabb erkölcsi követelményeket hangoztatna, mintha tőlük magasabb „életszentséget" követelne, mint más ú. n. „egyszerű" hívőtől.

6 Nincs különbség a minden keresztyénhez szóló parancsolatok és a szűkebb tanítványi körhöz intézett „evangéliumi tanácsok" között, ahogyan azt a katolikus egyház tanítja. Mégis igaza van Hieronymusnak, a régi egyházi atyának 18