Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 3. fejezet. A dogmatika
alapján fejti ki. Amikor azonban a dogmatika az egyház tanítását fejti ki, akkor a jelenlegi helyzetben nem gondolhat valamely általános értelemben vett keresztyén tanításra, hanem az egyház tanítása mindig valamely keresztyén egyház (tehát a confessio" = „hitvallás"!) tanításának alakjában jelentkezik. Ezért a dogmatikának mindig „konfesszionális", azaz „hitvallásos" jellege van. Ez első sorban azt jelenti, hogy a dogmatika „hitvallássá", vagyis a hit megvallásává lesz. De jelenti azt is, hogy mindig valamiféle, t. i. az egyház által meghatározott hitnek a megvallásáról van szó. Ezért a dogmatika az egyház tanítását mindig az egyház hitvallásából veszi. A hitvallási iratok ebben az értelemben „forrásai" a dogmatikának. A hitvallás azonban nem végső fokon határozza meg az egyház tanítását. Az egyház ugyanis mindig úgy alkotja meg hitvallását, hogy benne az isteni kinyilatkoztatás által formált hitét vallja meg úgy, ahogyan a kinyilatkoztatást megértette és értelmezi. Ezért a hitvallás mindig már „norma normata", vagyis olyan „mérték", amelyet hozzá kell mérni az alapmértékhez, hogy vele mérni lehessen. A végső norma a Szentírás: ez a „norma normans", tehát az a mérték, amely minden más mérték végső alapmértékéül szolgál. így a dogmatikának a hitvallásokat is mindig a Szentírás mértéke alá kell tennie. Végső és döntő értelemben tehát a Szentírás, pontosabban a Szentírásban foglalt kinyilatkoztatás mint isteni cselekedet a dogmatika forrása. Az egyház tanítása a dogmatika művelője számára mindig a konkrét hittudaton keresztül jelentkezik. Ebben a vonatkozásban tehát a dogmatika művelőjének a hittudata is „forrása" a dogmatikának. r, r' A dogmatika művelője mindig csak az egyéni konkrét hittudaton keresztül tud hozzáférni az egyház tanításához és csak ezen keresztül tudja azt megérteni és kifejteni. Azonban az egyéni hittudatot mindig ellenőriznie kell és hozzá kell mérnie az egyház tanításához és a Szentírás igéjéhez, hogy abból hittudata egyre inkább megtisztuljon és hogy az igét egyre gazdagabban vegye fel önmagába. Semmi esetre sem szabad a dogmatika művelőjének az egyéni hittudatot az egyház tanításának a mértékévé és ilyen formán a dogmatika elsődleges forrásává tenni. Ellenkezőleg, az egyéni hittudatot kell az egyház tanításához és a Szentíráshoz igazítani. A dogmatika tudományos jellege A dogmatika konfesszionális jellege, valamint az a körülmény, hogy az egyház tanítását mindig a Szentíráshoz kell mérni, vetette fel azt a kérdést, hogy vájjon fenntartható-e a dogmatika tudományos jellege. 169
