Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 2. fejezet. A rendszeres teológia alapjellege

3. FEJEZET A rendszeres teológia alapjellege A rendszeres teológia viszonya a teológiai tudomány többi ágaihoz A rendszeres teológia tárgya a keresztyén tanítás. A keresztyén tanítást pedig a rendszeres teológia úgy fejti ki, amint az az isteni kinyilatkoztatásban előttünk feltáruló igazságra alapozódik. Az egyház tanítását, mint a kinyilatkoztatás igazságtartalmát a rendszeres teológiának összefüggően, rendszeres formában^keMRifejtenie. A rendszeres teológia ennek a feladatnak a teljesítésénél állandóan feltételezi az írásmagyarázati és történeti teológia munkáját. A kinyilatkoztatás az íráson keresztül tárul fel előttünk és szólít meg minket. Amint láttuk, az írásmagyarázati teológia feladata a Szentírás értelmezése és üzenetének megszólaltatása. Mivel pedig az egyház tanítása a Szentírásra támaszkodik, sőt mivel az egyház a Szentírásból meríti tanítását, azért ez az utóbbi nem nélkülözheti az írásmagyarázati teológia munkáját anélkül, hogy tévutakra ne kerüljön vagy a vértelen értelmi spekuláció hálójába ne essék. De nem nélkülözheti a rendszeres teológia az egyháztörténet munkáját sem. Az egyház tanítása u. i. történetileg alakult. Ez más szóval azt jelenti, hogy az egyház tanításának jelen alakjában történeti előfeltételei vannak. Ezért annak helyes megértéséhez nélkülözhetetlen a történeti teológia, különösképen pedig a dogmatörténet munkája. így a rendszeres teológia a saját munkájának a megalapozásánál útbaigazításként felhasználja az írásmagyarázati és történeti teológia megállapításait, eredményeit. Amikor a rendszeres teológia tárgyát az egyház tanításában jelöljük meg, a teológiai tudomány egészének a középpontját igyekezünk megközelíteni. így a rendszeres teológia a „medulla theologiae", a teológia „magja" vagy „veleje". Hiszen a teológia az egyháznak az a funkciója, amelyben tudatosítja önmaga számára a saját valóságát. A tudatosításnak ezt a műveletét pedig az egyház alapvető módon éppen a rendszeres teológiában végzi, amikor ráeszmél a saját tanításának az összefüggő egységére. Az egyház a saját létének az értelmét, a küldetését és isteni rendeltetését a tanításában igyekszik a maga számára megragadni és egyfelől a hívei, másfelől pedig a világ számára kifejteni és értelmezni. Amiképen a tanítás, mint az egyházra bízott kinyilatkoztatás üzenetének a közvetítése az egyház küldetésének egyik alapvető megnyilatkozása, úgy ragadja meg a rendszeres teológia a központi feladatot akkor, amikor az egyház tanítását összefüggően, rendszeres formában fejti ki. 162