Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - II. szakasz. Az egyháztörténeti teológia - 5. fejezet. Az egyház egyes életmegnyilvánulásainak a története
sen a történeti egyház viszonyát a bibliai értelemben vett egyházhoz, csak így mutathatja meg a „felekezet" történetében az egyetemes keresztyénség történetét. 5. FEJEZET Az egyház egyes életmegnyilvánulásainak a története Λ riogmatörténet Az egyház életének egyik legfontosabb megnyilatkozása a tanítás és a tanítás alapján rögzített „tan". A keresztyén egyháznak kezdettől fogva egyik legfeltűnőbb sajátossága — más „vallásokhoz" viszonyítva — a különleges értelemben vett tanítás. Az egyháznak mint közösségnek a tanítását a tévtanokkal szemben rögzíti a „dogma", mint a közegyház által rögzített és ünnepélyesen kinyilvánított tanítás. 5 3 Az egyház tanítása fokozatosan alakult és rögzítődött úgy, amint az részben az igehirdetés folyamán, részben pedig az egyház ellenfeleivel vagy a tévtanítókkal szemben vívott szellemi "harcban kialakult. Fokozott jelentőséget nyert az egyház tanítása akkor, amikor azt a hamis tanításokkal szemben kellett igazolni és megvédeni. Az egyház tanításának, a szellemi harcnak és a hamis tanítás visszautasításának az összetett eredményeként jött létre a dogma. Azonban a dogma maga sem maradft az idők folyamán változatlan, hanem az értelmezésnek és alkalmazásnak a különböző fokain keresztül maga is történeten ment át. Ez a történeti folyamat teszi a történeti teológiának feladatává a dogmák történetének a vizsgálását. Dogma történetről csak ott lehet szó, ahol elismerjük azt a tényt, hogy a dogma kialakult és hogy a dogmának magának is van története, tehát maga is alá van vetve a történeti változásnak. Ha az egyház úgy, mint a katolikus egyház, abban a meggyőződésben van, hogy a dogmák változhatatlanok és hogy nincsenek is alávetve a történeti változásnak, akkor dogmatörténetről tulajdonképen nem lehet szó, legfeljebb csak arról, hogy egyes egyházi tantételek rögzítése mikor és milyen körülmények közt történt (pl. a pápai infallibilitas rögzítése a vatikáni zsinaton). Protestáns értelmezés szerint a dogmatörténet feladata az, hogy kimutassa: hogyan jött létre a dogma, amikor az egyház ráeszmélt közös hitének a tartalmára, hogyan illesztette azt bele tanrendszerébe és hogyan rögzítette hitének tartalmát a rendelkezésére álló és kora gondolkodásának megfelelő logikai for-