Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - II. szakasz. Az egyháztörténeti teológia - 2. fejezet. Az egyháztörténet feladata, módszere és teológiai jellege

elölt, hogy a történeti egyház megjelenési formáiban felismerje és megláttassa Istennek azt az akaratát, mellyel az ő népét a világban a felé a cél felé vezeti, melyet ő maga ragyogtat fel előtte. Az egyháztörténet vizsgálata tehát nem merülhet ki az egyház történetére vonatkozó adatok felkutatásában és gondos öszszegyűj lésében, kritikai megrostálásában és az okság kategóriáját segítségül vevő feldolgozásban. Természetes, hogy mindez elengedhetetlen kelléke az egyháztörténeti kutatásnak. Ennek a kutatásnak meg kell keresnie és fel kell tárnia azokat az erőtényezőket, amelyek az egyháztörténeti fejlődést a maga immanens keretei közt meghatározzák és irányítják. De mindezzel együtt az egyháztörténet művelőjének állandóan maga előtt kell látnia az egyház újszövetségi értelemben vett valóságát és vele együtt azt a transcendens célt, t. i. Istennek azt az örökkévaló és neki szolgáló gyülekezetét, amely felé az egyháznak az egész története az ítéleten keresztül halad. Az egyháztörténeti kutatás csak akkor teljesíti feladatát és éri el teológiai célját, ha a valóságos egyházat, annak minden nemzedékét, elágazását és eseményét az újszövetségi értelemben vett egyház világításába állítja és ebbe η a világításban veti fel a kérdést, hogyan viszonylik a valóságos egyházhoz, ill. hogyan közelíti meg az Isten akarata szerinti eszkatológikus és transcendens gyülekezetet. 2. Az egyháztörténet módszere A történeti kritika. A történeti teológia a maga tárgyának vizsgálatánál és feldolgozásánál általában ugyanazokat a kritikai módszereket alkalmazza, melyeket a történeti kutatás alkalmazni szokott. Ezek a módszerek részben függenek azoktól az előzetes döntésektől, melyek mint történetfilozófiai előfeltevések minden történetkutatói munka mögött meghúzódnak. Ilyen értelemben a történeti teológia is természetszerűleg a saját tárgyának és teológiai előfeltevéseinek megfelelő és tárgyának megragadására alkalmas módszert választ. Általában azonban hangsúlyozni kell, hogy az egyháztörténeti kutatás is köteles alkalmazni minden olyan történeti kutató módszert, amely tárgyának a megragadására alkalmasnak bizonyul. így pl. a történeti teológia is ugyanazokkal a módszerekkel állapítja meg valamely öklevél hitelességét, mint minden történeti kutatás. Viszont a dogmatörténeti kutatás talán kifinomultabb módszereket alkalmaz a dogmatörténeti fejlődés kutatásánál, régi teológusok írásműveinek az elemzésénél, mint bármely más történeti kutató munka. 144