Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 5. fejezet. Az összefoglaló írásmagyarázati tudományok
kezdődik és tart a jeruzsálemi templom pusztulása idejéig. Ettől fogva a teológiai szóhasználatban „késői zsidóság"-ról szoktunk beszélni s az ókor végén túl „középkori zsidóság"-ról stb. A ,.zsidóság"-nak a forrásiratai már jórészt kívül esnek az Ótestámentom iratain: idetartoznak az apokrifusok és pszeudepigrafikusok. A késői zsidóságra vonatkozó forrásiratok főként a rabbinizmus emlékeiben (misna, talmud, midrasok, stb.) maradtak ránk. Ezt a zsidóságot az írásmagyarázati teológia szempontjából az újszövetségi kortörténet szokta számításba venni. b) Jézus élete. „Jézus élete" névvel azt az írásmagyarázati tudományt szoktuk jelölni, melynek tárgya Jézus történeti személye, feladata pedig Jézus személyének, történetének a történeti kritika eszközeivel való megrajzolása. Az utolsó két évszázad teológiai kutatásainak a során alig volt még egy olyan teológiai tudományág, amely felé annyi érdeklődés fordult volna teológusok és nem-teológusok részéről, mint éppen „Jézus élete". Amíg a felvilágosodás kora óta a dogmatikai viták és kérdések a modern embert egyre kevésbbé érdeklik, addig a Jézus-probléma, valamint a Jézus-élete kutatással kapcsolatban kialakult viták a múlt század folyamán éppen úgy, mint a jelen század első harmadában ismételten mozgattak meg széles néprétegeket is. Ez könnyen érhető, ha arra gondolunk, hogy Jézus személye egyfelől az egyszerű hívők millióinak szemében ma is az Űr Jézus Krisztus, a Megváltó, akinek neve említésekor az emberi lélek és szív legtitkosabb vágyai mozdulnak meg. Másfelől pedig ugyancsak Jézus az, akinek személye a történeti kutatásnak is mindig új feladatokat ad. Az egyszerű hívők hite és kegyessége Jézus neve említésekor találkozik a tudós gondolkodók és történetkutatók érdeklődésével. A Jézus élete-kutatást is ez a kettős érdek határozza meg. A teológiai kutatás a történeti kritika eszközeivel és módszereivel közeledik Jézus alakjához, amikor személyének történeti alakját és jelentőségét igyekezik megragadni, és megkísérli megrajzolni azt a történetet, melynek során történelemformáló művét elvégezte. Azonban az immár két évszázada végzett és a történettudomány minden, sokszor raffinált eszközét igénybe vevő kritikai kutatás mindig újból megállapíthatta azt az eredményt, hogy a kritikai szemlélet számára Jézus alakja nem foszlik ugyan szét a semmibe, azonban az egyebütt bevált kutatási módszerek számára hozzáférhetetlen. Hozzáférhetetlen azért, mert személye túlmutat az immanens világ valóságán. Csak a hit alázata tudja igazán megragadni Jézust. De a hit is csak úgy, hogy nem formálja azt, akit megragadott, hanem inkább úgy, hogy 130