Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat
szefügg az elsővel, — ez az írásmagyarázati eljárás lehetővé teszi, hogy az írás tulaj dónké peni mondanivalóját, hozzánk szóló üzenetét elhanyagoljuk, észre se vegyük a titokzatos, — sokszor nagyon szellemes formában kifejtett — „mélyebb" értelem kedvéért. Ez az írásmagyarázati eljárás tehát pontosan az ellenkezőjét éri el, mint amit el kell érnie: nem az írást szólaltatja meg és annak üzenetét tolmácsolja, hanem az írásmagyarázó többé-kevésbbé szellemes és biblikus, ill. nem-biblikus gondolatainak a kifejtésére ad alkalmat. 3 0 Az allegorikus írásmagyarázatnak egyik legragyogóbb példája az irgalmas samaritánus példázatának az értelmezése Augustinusnál. Augustinus ebben a példázatban megtalálta az egész üdvtörténetet. Az utas, aki Jeruzsálemből, — a béke mennyei városából. — útban van Jerikóba, Ádám. Jerikó a halandó létünket jelenti: ide van útban születésekor az ember. Ezen az úton támadják meg a „rablók", t. i. az ördög, aki őt bűnre csábítja s így kifosztja eredeti ártatlanságából („eredendő bűn!"). A pap és a lévita az ószövetségi kultuszt és a törvényt szimbolizálja: egyik sem segít rajta. De arra megy az irgalmas samaritánus, t. i. Jézus, aki sebét bekötözi, azaz a bűnt megzabolázza, -olajat és bort tölt sebeire, vagyis a szentségekkel, keresztséggel és urvacsorával újjáéleszti őt s így viszi a vendégfogadóba, amely az egyházat szimbolizálja, ahol őt tovább gondozzák, stb. 3 1 Ez a rendkívül szellemes és nagyvonalú értelmezés kétségkívül leköti minden olvasónak a figyelmét és igen megragadó. Kétségleien, hogy vannak benne igen jelentős teológiai értékek is. Mégis alaphibája az, hogy ez a „mélyebb értelem" eltereli a figyelmet a példázat eredeti és tulajdonképeni mondanivalójáról, megszünteti annak „üzenet'-jellegét és hitigazságok rendszerévé teszi azt. Könnyen megérthető, hogy ennek a magyarázatnak a gyakorlati keresztyén életre is súlyos kihatásai vannak. A kegyes hívőt nem a szeretet feltétlen gyakorlására indítja, nem termékenyíti meg és formálja újjá életét, — ez a példázat eredeti célja, — hanem az üdvtörténetről való elmélkedésre indítja. Az allegorikus írásmagyarázat egyik fő területe az Énekel: énekének a magyarázata volt. Ezt az eredetileg világi énekekből álló gyűjteményt valószínűleg már akkor is allegorikusán Istennek és népének a viszonyára vonatkoztatták, amikor a kánonba felvették. így ennek az iratnak az allegorikus értelmezését az egyház már örökségként vette át. Különösen is híressé lett az a ,,misztikus" értelmezés, amelyet róla Clairvaux-i Bernát ,1091—1153) készített. Sokszor azonban az allegorikus írásmagyarázat nem maradt meg ezek közt a „teológiai" keretek közt. hanem olyasmit is keresett a Szentírásban, ami nem is az üdvösség ügye és nem is vonatkozik rá. így pl. a 17. században a 105