Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat
coccejanusok úgy értelmezték az Énekek énekét, hogy megtalálták benne megjövendölve a Mühlberg-né\ vívott csatát (1547) és a szász választófejedelemnek az elfogatását V. Károly császár által. Ehhez az értelmezéshez már Semler megjegyezte: miért énekelt volna ez a költő (t. i. az Ériekek éneke írója) a zsidóknak ezekről a külföldi eseményekről és miért nem énekelt éppen úgy az angol vagy a-holland keletindiai társaságok viselt dolgairól?· 3 2 Hasonlóan keresték igen sokszor Dániel könyvében és a Jelenések könyvében is a világtörténelem eseményeit. Ezek és hasonló eltévelyedések mutatják, hogy milyen veszedelmessé válhatik az egyház számára az allegorikus írásmagyarázat és milyen fontos az írásmagyarázat helyes módszereinek az alkalmazása. Λ reformátorok bibliamagyarázata A hagyományos írásmagyarázatnak, nevezetesen az allegorizálásnak az önkényességét és helytelenségét főként a reformáció, első sorban Luther Márton ismerte fel. Eleinte Luther is szívesen és nagy mértékben alkalmazta az allegorikus magyarázatot. Legrégibb prédikációi ma is beszédes bizonyságai ennek. De azután felismerte ennek a módszernek a hibáit és a helytelenségét, és azt hangsúlyozottan elejtette. „Az az első és fő-tudományom, — mondja egy alkalommal, — hogy az Írást a maga egyszerű értelmével adjam tovább; mert a szószerinti értelem. — ez az igazi, ebben van erő, tanítás és tudomány". 3 3 A „szószerinti értelem" (sensus literalis) válik most az írásmagyarázatban döntővé, mert hiszen éppen ez az értelem jön számításba akkor, amikor valamely egyházi tanítást a Szentíráshoz, mint minden helyes tanítás igazi mértékéhez mérünk hozzá. A reformátorok felismerték, hogy az írás többszörös értelmének az elve, főként pedig az allegorikus értelmezés nyit utat az írásmagyarázatban az önkénynek és teszi lehetővé, hogy az írásmamagyarázó a saját elképzeléseit magyarázza bele az írásba, saját gondolatait pedig úgy tüntesse fel, mint az írás tanítását. Mivel így végeredményben az írás többszörös értelmét feltételező írásmagyarázati módszer a hamis tanítások becsempészésének egyik legveszedelmesebb forrása, azért hangsúlyozták a reformátorok olyan nyomatékai a „szószerinti értelem" jelentőségét. Nemcsak Luther, hanem Melanchton és Kálvin is, az utóbbi ma is sokat használt, mélyen járó írámagyarázataiban ugyanezen az úton jártak. Melanchton hangsúlyozza: „Mindenütt az egyetlen, bizonyos és egyszerű értelmet kell keresni a grammatika, a logika (ahogyan ő nevezi: a dialektika) és retorika szabályai szerint". Ugyanő állította fel azt az írásmagyarázati aranyszabályt: „Omnis bonus theologus et. fidelis interpres doctrinae coelestis necessario esse debet primum grammaticus, deinde dialecticus, 106
