Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

I. rész. „Teológus" és „teológia" - 1. fejezet. A lelkészi „hivatás"

kat". Erre a „hivatalra" vagy helyesebben „szolgálatra" is áll az amit Zsid. 5, 4 a főpapról, kiváltképen pedig Krisztusról mond: „Senki sem szerezheti meg magának ezt a tisztességet, csak akit Isten hív el". Hiszen „Krisztus sem maga tulajdonította magának azt a dicsőséget, hogy főpap legyen, hanem az adta neki, aki így szólt hozzá: Fiam vagy te, ma szültelek téged" (Zsid. 5, 5). Joggal mondja egy régi egyházi tanító, Cyprianus (Karthago püspöke, meghalt 258-han) „sacrilega temeritas"-nak, tehát szentségtörő vakmerőségnek, ha valaki azt gondolná, hogy Isten akarata nélkül lehet pappá. „Mivel pedig az Ür azt mondja, hogy semmi sem történik az ő Atyjának akarata nélkül, hogyan gondolhatná valaki, hogy az, ami a legnagyobb és legmagasztosabb [szolgálat], az egyházban Isten tudomása és részvétele nélkül történik és hogy valakit Isten akarata nélkül szentelnek pappá" (Cyprianus, epist. 59, 5). Istennek az a rendelése, amellyel gondoskodik az egyházban az ige hirdetéséről és a szentségek kiszolgáltatásáról, — egy szóval: a megbékélés szolgálatáról, — az egyház hívásán és rendelésén keresztül valósul meg. Ez adja meg az egyházi „ordinatio", a lelkészi szolgálatra való kirendelés jelentőségét, így íiejlik ebben benne a feladat és az elkötelezés. Ezért olyan visszavonhatatlanul nagy a felelősség azokon, akik erre a szolgálatra elhivatást nyernek. Szolgálat és „hierarchia" Pál önmagáról mint apostolról mondja, hogy elhivatást nyert, „Krisztus szolgája" és hogy Isten őrá, valamint az apostolokra és munkatársaikra bízta a megbékélés szolgálatát. Az apostolságra való elhívás azonban egyszeri, meg nem ismétlődő elhívás volt. Ez az elhívás nem ruházható át az egyházban oly módon, hogy az apostolok megjelölik „utódaikat" s ezek, a „püspökök" az apostoli utódlás („successio apostolica") folyamatosságán keresztül, az egyházban hierarchikus rendet alkotva töltik 'be az apostoli szolgálatot. Az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására rendelt szolgálat (ministerium) nem hierarchikus „ordo", mely az egyházban elkülönülne a „laikusok"-tó\ és szolgálata alapján kiváltságot élvezne. Amit az Újszövetség az apostolaknak, a tanítványoknak és Krisztus minden szolgájának az evangélium körül végzett „papi szolgálatáról" (Em. 15, 16) mond, nem a successio apostolica által nyert kiváltságnak a formájában vonatkozik az egyházi hivatal betöltőibe, hanem annak révén, hogy Isten rájuk is bízza a „megbékélés szolgálatát". Ezt a szolgálatot egyforma teljhatalommal végzi Krisztus minden szolgája, legyen kezdő segédlelkész, lelkész vagy püspök. De teljesítheti adott esetben — különleges viszo11