Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 1. szakasz. 4,1-5,14. Hódolat Isten és a Bárány előtt a mennyei istentiszte-letben

i ] ] ] ] : i i i i : i ] i 2-3 feltörték. János valószínűleg ilyen okmányra gondol. A tekercset hétszeres pecsét zárja le. A római jog szerint a végrendeletet kellett hét tanúnak, mindegyiknek a saját pecsétjével lezárni. Itt azonban a hét pecsét valószínűleg nem erre a jogszokásra utal és nem azt jelképezi, hogy végrendeletszerű isteni rendelkezésről van szó, hanem inkább az irat jelentőségét, a hetes szám jelképszerűségén keresztül a tekercs szentségét, Ezs. 29,11; Dán. 12,4 értelmében pedig annak az avatatlanok számára lezárt titkosságát hangsúlyozza. A könyvtekercs nem olyan titkos kinyilatkoztatást tartalmaz, amelyet csak a beavatottak ismerhetnének meg és amely a kívül állóktól el volna zárva. Az irat nem kerül ugyan senkihez, hogy az elolvassa vagy nyilvánosan felolvassa. A tekercs tartalma által maga Isten jelöli ki jelképszerűen világkormányzásának útját, történelemformáló akaratának öröktől fogva megállapított tervét, különösen pedig üdvösségszerző cselekvésének eszkatológikus rendjét. Az egyes pecsétek felbontásával a könyv tartalmának sgyes szakaszai képszerű jelenetekben valósulnak meg, de oly módon, hogy az utolsó pecsét feltörésével az események nem záródnak le, hanem újabb látomássorozatokban leírt események indulnak el. A 6. fejezettel — az 1. pecsét feltörésével — meginduló látomássorozatokat sokszor értelmezték hamisan úgy, mint a világ- vagy egyháztörténet egyes eseményeinek jelképes megjövendölését. Mintha János e látomásokkal az eszkatológikus idők hamarosan meginduló eseménysorozatait akarta volna leírni és megjövendölni. Ez az értelmezés azonban hamis. János ugyan kora gondolkodásának megfelelően természetesen reálisaknak gondolta látomásainak képeit. De semmi sem mutat arra, hogy a látomások képeit allegóriáknak tekintette volna, amelyeket a gyülekezetnek történeti jelenségekre kellett volna vonatkoztatnia. Látomásainak leírásában állandóan ótestamentumi próféciákból vett kifejezéseket, képeket és jelképeket alkalmaz. Ezzel egyfelől hangsúlyozza, hogy e próféciák beteljesednek, másfelől azonban a prófétai képeket jelképszerűen értelmezi és megfosztja azokat egyszeri történeti jellegüktől. Ily módon a hétpecsétes könyv felnyitásával adódó látomások a jelképek segítségével nem egyes történeti eseményeket vagy eseménysorozatokat írnak le allegorikusán és jövendölnek meg mintegy rejtjelek segítségével, hanem rávilágítanak a történeti események és a történelem folyamatának a mélyére, annak indítékaira és belső motivációjára, valamint kinyilatkoztatásszerű jelentőségére úgy, amint azt maga a megdicsőült Or Krisztus — akié minden hatalom mennyen és földön a történelem folyásában is — tárja János látnoki szeme elé. Angyal hirdeti meg a látomásban a könyvtekercset és teszi fel a kérdést a pecsétek feltörésére, azaz a könyvben foglalt eseménysorozatok elindítására vonatkozólag. János pedig mint a látomás alanya panaszolja el, hogy „sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt" — ez az Ótestámentomnak megfelelő körülírás a „világ" fogalma számára, — nem akadt senki, aki a tekercs felnyitására és az abba való beletekintésre képes lett volna. Mert semmiféle teremtmény sem kapott Istentől olyan méltóságot és hatalmat, hogy Istennek a történelem irányítására és üdvakaratának megvalósítására irányuló 83