Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 1. szakasz. 4,1-5,14. Hódolat Isten és a Bárány előtt a mennyei istentiszte-letben

aki megpróbáltatásokon és ítéleten keresztül viszi véghez azt, aminek Isten akaratából meg kell történnie. Egyedül nála van a szabadulás a gonoszság — ezzel együtt minden földi nyomorúság — hatalmából, egyedül ő hozza el az örökkévaló váltság isteni birodalmát. Ez egyúttal az Apokalipszis üzenetének egyik csomópontja. 4,1-11. A mennyei istentisztelet 4,1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 4,1 Ezután [új látomást] láttam: íme, nyitott kapu a mennyen. Az előbbi hang pedig, amelyet hozzám szóló trombitaszóként hallottam, azt mondotta: Jöjj fel ide, megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie. / Ekkor azonnal elragadtatásba estem. íme, trón állt a mennyben és rajta Az, Aki a trónon ült. / Aki ott ült, megjelenésében hasonlított a jáspishoz és a karneolhoz, a trón körül pedig fénykoszorú [ragyogott], amely megjelenésében hasonlított a smaragdhoz. / E trón körül huszonnégy trónt láttam és a trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön aranykoronával. / A trónból villámok, csattanások és mennydörgések támadtak, előtte hét égő fáklya lobogott: Isten hét lelke. / És [ami] a trón előtt [elterült], mintha üvegtenger lett volna, hasonló a kristályhoz. Középütt pedig, a trónnál és a trón körül négy élőlény [állott], tele szemekkel elől-hátul. / Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második a borjúhoz, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint embernek, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. / A négy élőlény pedig — mindegyiknek közülök hat-hat szárnya volt — köröskörül is, belül is szemekkel volt tele és szünet nélkül, éjjel-nappal ezt énekelte: Szent, szent, szent az Űr, a mindenható Isten, Az, aki „volt, van, és eljövendő". Mindannyiszor pedig, amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak Annak, aki a trónon ül, az örökkön-örökké Élőnek, / leborul a huszonnégy vén is leborul Annak színe előtt. Aki a trónon ül, és imádja az örökkönörökké Élőt. Koronájukat trónja elé teszik és éneklik: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy egyedül téged illessen [minden] dicsőség, tisztesség és erő! Te teremtetted a mindenséget, akaratod hívta létre és alkotta azt. „Ezután", ez a kifejezés — mint 7,1.9; 15,5; 18,1; 19,l-ben is — új látomás, ill. látomássorozat első képének a bevezetésére szolgál. Hogy az első látomás (1,10) óta mennyi idő telt el, arra nézve nem kapunk semmiféle útbaigazítást. Az új látomás isteni kinyilatkoztatásban részesíti a szerzőt. Erre utal a kapu feltárulása a mennybolton. A mennyben „lakik" Isten (Zsolt. 2,4): ott áll „trónja" (Zsolt. 11,4; 102,12; Zsid. 8,1), sőt maga a mennybolt Isten trónja (Ezs. 66,1; Csel. 7,49; Mt. 5,34; 23,22), ahonnét az egész mindenséget átfogó, világfölényes hatalommal uralkodik és intézi teremtett világának sorsát. Bár 76