Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez
14 15 16 17 bankházak bonyolították le, iparát különleges fekete gyapjú feldolgozása tette ismertté. A gyapjúból szöveteket és takarókat készítettek. Orvosi iskolájában neves orvosok működtek. Híresek voltak a Laodiceában készült gyógyszerek, köztük a szemkenőcsök is. Kr. u. 61-ben a várost súlyos földrengés pusztította el. De jómódjára jellemző, hogy segítség nélkül épült újjá. Mindezekre a mozzanatokra utal az üzenet is (17. vers). A keresztény gyülekezet Laodiceában még Pál apostol korában keletkezett, talán ugyanaz az Epafrás alapította, aki a közeli kolosséi gyülekezetet is. Pál apostol a Kolosseivel egyidőben Laodiceába is írt levelet (Kol. 4,16), amely azonban nem maradt ránk, — bár nem volna lehetetlen, hogy Pál a kánonban az Efezusinak mondott körlevelet érti a Laodiceába küldött levélben. A Kolossei levelet János valószínűleg ismerte, a laodiceai gyülekezethez intézett üzenet néhány kifejezése emlékeztet a Kolosseire. Krisztus az üzenetben úgy szól a gyülekezethez, mint az „Ámen", a hű és igaz tanú. Az első megjelölés Ezs. 65,16 Isten-prédikátumát alkalmazza Krisztusra és ezt a „hű és igaz tanú" megjelöléssel teszi érthetővé a gyülekezet számára. Istent Ezs. 65,16 szerint „az ámen Istenének" mondja s vele Isten megfellebbezhetetlen igaz-voltát és szövetségi hűségét jelöli meg. Krisztusra vonatkoztatva ez a név tanúságtételének, igéjének feltétlen megbízhatóságát, csalhatatlan igaz-voltát jelöli meg. Az pedig, hogy Krisztus „a hű és igaz tanú" (1,5), arra utal, hogy Krisztus a halált is vállalva tett tanúságot Istenről. Ezt a megjelölést még nyomatékosabbá teszi a következő megjelölés: „a teremtett világ őselve" vagy ősforrása, kezdete és ősoka. „ö általa lett a mindenség és mi is általa teremtettünk", — mondja 1. Kor. 6,8 Krisztusra vonatkozólag, „őbenne teremtetett minden", — olvassuk Kol. 1,lóban is. A laodiceaiak valószínűleg ismerték Pál apostolnak ezt a levelét és ilyen értelemben értették ebben az üzenetben is azt, hogy a megdicsőült Krisztus „a teremtett világ őselve és kezdete". Az üzenet dicséret nélkül, súlyos szemrehányással kezdődik: a gyülekezet Krisztushoz való viszonyában „sem nem hideg", azaz nem tagadta ugyan meg Urát, „sem nem forró", azaz nem ég benne a Lélek másokat is magával ragadó, a szeretetben kiteljesedő, másokért magát odaáldozó tüze. „Langymeleg", mert meg van győződve a viselkedésének kifogástalanságáról, életének Krisztus akaratával egyező feddhetetlenségéről. Krisztus azonban éppen ezt az önmagában tetszelgő gondolkodást hibáztatja és utasítja vissza. A gyülekezet önelégültségét jellemző három megjelölés egyfelől nyilván célzás Laodicea általános jómódjára, másfelől pedig ezt a gyülekezetre vonatkoztatva átvitt értelemben alkalmazza, aminthogy Krisztus ítélete a gyülekezet szánalomraméltó nyomorúságáról és mezítelenségéről is átvitt értelemben veendő. A gyülekezetet — úgy látszik — még nem érte üldözés, nem voltak nehézségei a külvilághoz való viszonyban és ez eltöltötte azzal a meggyőződéssel, hogy nála minden rendben van, gazdag lelki adományokban és testvéri szeretetben. Holott Krisztusnak nemcsak a külső helyzetet, a látszatot néző szemei mélyebbre tekintve észreveszik, hogy lelki gőgjében milyen nyomorúságos, szánalomraméltó és mezítelen. Krisztus mégsem 72
