Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez
18 19 20 21 22 utasítja el a gyülekezetet véglegesen. Nem is fenyegeti ítélettel, hanem hármas tanácsot ad neki és megtérésre hívja. Tanácsai utalnak a gyülekezet viszonyaira és környezetére. A „tűzben megtisztított arany" a salakjából kiolvasztott „tiszta arany". A magát gazdagnak tudó város és a gyülekezet is csak Krisztustól kaphatja ezt: az „arany" jelképes értelemben Krisztus igéjét és az iránta tanúsított hűséget jelöli meg (1. Pt. 1,7). A „fehér ruha" — utalva Laodicea ismert textiliparára — olyan magatartást követel a gyülekezettől, amely Ura akaratát tartja szem előtt. A szemkenőcs is célzás Laodicea orvosi iskolájára és az ott gyártott, a római birodalomban elterjedt gyógyszerre. Itt átvitt értelemben a Szentlélek megjelölésére szolgál: csak ez nyitja meg a gyülekezet szemét Krisztus akaratának és ítéletének meglátására. Péld. 3,13 (vö. Zsid. 12,6; 1. Kor. 11,32) szavaival utal az üzenet arra, hogy Krisztus igéje rávezetheti a gyülekezetet súlyos belső helyzetének meglátására. Ez az ige dorgál, fenyít és „megnevel". Majd felhívással fordul az üzenet a gyülekezethez: hagyjon fel a langymeleg önelégültséggel, buzduljon fel Krisztus szolgálatára és térjen meg. A felhívás a megtérésre sürgető figyelmeztetéssé és féltőn szerető biztatássá válik, amikor Krisztus hamaros eljövetelére utal. Krisztus a megtérésre hívó szóval zörget a gyülekezet ajtaján (Lk. 12,36; Jk. 5,9) és ígéri, hogy övéivel a messiási üdvkor örömlakomájához ül le (Mk. 14,25; Lk. 22,29-30; Mt. 8,11). Valakivel együtt étkezni az ókori gondolkodás szerint a legbelső életközösséget fejezi ki: így itt is. Krisztus a megtérőt legbelső életközösségébe vonja bele. A gyülekezet számára ez az életközösség már most valósul az úrvacsorában. A megdicsőült Krisztus üzenete nemcsak eszkatológikus eljövetelére, előre, a jövőbe mutat, hanem jelen ajándékként kínálja személyes jelenlétét, melyben máris valósul az eszkatológikus reménység anélkül, hogy ez utóbbi értelmetlenné válnék. Sőt inkább, a kettő elválaszthatatlanul egybeforr. Az úrvacsorában a gyülekezet az egykor majd dicsőséggel eljövendő Urat hirdeti, reménységének záloga pedig az úrvacsorában Krisztus jelenlétének ajándéka. A „győztes-ige" az eszkatológikus kiteljesedésre mutat. „Aki győz", azt a megdicsőült Krisztus saját királyi trónusának részesévé teszi, vagyis részt ad neki királyi uralmában (1. Kor. 6,2). A tanítvány osztozik Ura sorsában (Jn. 17,24). Ahogy Krisztus megkísértetésen, szenvedésen és halálon keresztül „győzött" és győzelmes feltámadásán keresztül ült „az Atya jobbjára" (Rm. 8,34; Csel. 2,33), úgy vonja bele ő maga is övéit diadalába és örökkévaló uralmába. Ezt az üzenetet is a Léleknek a figyelmes hallgatásra felszólító igéje zárja le. 73
